Mezei szarkaláb |
Mezei szarkaláb virágok Istvánbokornál – Szigetvári Csaba felvétele |
Mezei szarkaláb (Consolida regalis) Több vetési gyomnövényünkhöz hasonlóan a mezei szarkaláb is még a történelem előtti időkben, a gabonafélék és a szántóföldi művelés megjelenésével jelent meg hazánkban elő-ázsiai őshazájából. Elsődleges élőhelyét ma is a gabonavetések jelentik, de útszéli gyomnövényzetben, parlagokon, száraz gyepekben is megél. Több más ősi vetési gyomnövényünkhöz hasonlóan az iparszerű mezőgazdaság és a vegyszeres gyomirtás miatt visszaszorulóban van, de még mindig meglehetősen gyakori. A bokortanyás térségben is sokfelé találkozhatunk vele. A vetési szarkaláb egyéves; ősszel, esetleg kora tavasszal csírázó faj. Májustól már nyílnak laza terpedt bogban álló jellegzetes, hosszú sarkantyút viselő kék vagy ibolyáskék, olykor fehér virágai. Virágzása egész szeptemberig vagy október elejéig (azaz a gabona learatása után a tarlón is) tart, eközben folyamatosan hozza kicsiny férgekre emlékeztető barázdált magvak sokaságát tartalmazó tüszőterméseit. A növény maga bokros, terebélyesen elágazó növekedésű, levelei vékony sallangokra szeldeltek. A szárazságot, aszályt jól tűri. A mezei szarkaláb a kultúrtáj egyik szemet gyönyörködtető virága, amely kártevő gyomként ma már nem jelentős, viszont a kiégett nyári táj üde színfoltja. Virágját régebben festékanyagként használták, továbbá a népi gyógyászatban is volt szerepe. A szarkalábfélék nemesített változatai kerti dísznövények, de talán akkor sem követünk el hibát, ha a tájba illő mezei szarkalábnak szorítunk helyet saját házunk körül. |