Szamárbogáncs

Szamárbogáncs (Onopordum acanthium)

Ez a rendkívül impozáns (akár 3 méter magasra is megnövő) faj a hazai bogáncsfélék legnagyobbika. Fehéren molyhos levelei, nagy méretű ibolyás színű virágzatai, terebélyes és magas megjelenése, levelein, szárán ágaskodó hosszú tüskéi miatt egyszerre vonzó és félelmetes növény. Többnyire útszéleken, árokpartokon találkozhatunk vele, de zavarásjelző gyomnövényként szinte sokféle roncsolt, bolygatott, trágyás-törmelékes talajú területen felbukkanhat (jellemző például illegális hulladéklerakók környezetében). Kétéves életciklusú növény, első évben csak talajra fekvő tőlevélrózsát fejleszt, magas és elágazó szárát a második évben fejleszti. Virágait júniustól augusztusig hozza, de forró nyarakon az évszak közepére gyakran az egész növény kiszárad. Ilyenkor csak sárgásbarna, ijesztő csontvázként meredező kórói maradnak meg.

A szamárbogáncs túlzott elszaporodása rendszerint valamiféle bolygatást, ember előidézte problémát jelez. Könnyen elszaporodik, de pár év után más fajoknak adja át a helyet, ezáltal az élőhely helyreállásának egyik első lépését jelenti. Kellemetlen, szúrós növényként nem különösebben kívánatos, különösen a legelőkön a többi szúrós, a gyep rovására növő fajjal együtt indokolt a visszaszorítása. Mivel nagy méretű virágait előszeretettel látogatják a rovarok, különösen a nagy termetű lepkék, ahol nincs különösebben útban, helyet érdemel.