Virágkáka


Virágkáka virága az Oláh-réten – Nagy Tibor felvétele

Virágkáka (Butomus umbellatus)

Sokan rácsodálkoznak erre a gyakran egyhangúnak látszó mocsári, vízparti növényzetből feltűnő szépségű virágaival kitűnő fajra. Nagyjából egy-másfél méter magasra nő, ernyőben nyíló rózsaszín virágai május végétől szeptember elejéig nyílnak, azaz egész nyáron csodálhatók. Egzotikus, kivadult dísznövények, esetleg valami védett ritkaságnak vélik. Valójában a virágkáka egy meglehetősen gyakori, nem különösebben veszélyeztetett őshonos növényfajunk. Valaha keményítőben gazdag gyöktörzsét (amolyan ínségeledelként) fogyasztották is.

A virágkáka álló- és lassan folyó vizeink nyáron gyorsan felmelegedő parti zónájában, mocsarakban, enyhén szikes tócsákban elterjedt, de szinte sohasem alkot olyan nagy összefüggő állományokat, mint a nád, a gyékény, vagy a sásfajok. Bár évelő, gyöktörzses, gyors szaporodásra és terjedésre képes, versenyképessége nem olyan jó, mint az uralkodó mocsári fajoké. Többnyire tehát szórványos elegyfajként tűnik fel, többnyire olyan élőhelyeken, amelyek egy éven belül is többször elöntést kapnak és kiszáradnak. A bolygatást (kotrás, állatok taposása) is viszonylag jól viseli. Az előbbiekből következősen kifejezetten jól érzi magát a csatornákban és mesterséges tavak sekély parti zónájában is. Hazánknak leginkább az alföldi vidékein jellemző, a hűvösebb domb- és hegyvidékeken ritka. A bokortanyás térség vizes élőhelyein is sokfelé megtaláljuk, a nagyobb csatornák mentén kifejezetten gyakori.

Vadvirágok

Kiemelt támogató:


Honlapunk a Földművelésügyi Minisztérium Zöld Forrás programja támogatásával valósult meg.

 

 

Látogatók száma:

201408

 Partnerek