Az ősszel megfogyatkozó élelem számos madárfajt hosszabb-rövidebb út megtételére sarkall, azonban számos madár akad, amelyek a telet is hazánkban töltik. Ezek közül ismertebbek: a cinegefélék (széncinege, kékcinege, barátcinege), az őszapó, a fekete rigó, a házi és a mezei veréb, a tengelic, a szajkó, a harkályfélék többsége (nagy fakopáncs, zöld küllő), és a kuvik vagy a macskabagoly is. Vannak azonban olyan költő madaraink is, amelyek részben nálunk maradnak, részben tőlünk délebbre vonulnak, de északabbról, illetve a hegyvidékről ide érkező fajtársaik is nálunk töltik a telet (pl. csóka, vetési varjú, meggyvágó, egerészölyv, erdei fülesbagoly). Egyes - alapvetően északabbra költő - madarak pedig csak télen láthatók vidékünkön (süvöltő, fenyőrigó, csonttollú, kékes rétihéja).
Ezek a madarak télen is igyekeznek megkeresni a táplálékukat, de ez ilyenkor nagyon nehéz: egyrészt kisebb mennyiségű táplálék áll rendelkezésre, másrészről a sokkal rövidebbek a táplálékszerzésre alkalmas világos órák, és sokkal hosszabb a fagyos és sötét éjszaka. A hideg miatt a hőveszteség is igen jelentős, így ezeknek az időszakoknak az átvészelése rengeteg energiát igényel, ami miatt tartalékaikat gyorsan és hatékonyan kell pótolni.
A téli madáretetéssel hozzájárulhatunk sok itt telelő madár túléléséhez, vagy legalábbis megkönnyíthetjük azt, és akár oda is szoktathatjuk lakóhelyünkhöz, hogy a költési időszakot is ott töltsék, áldásos kukac-pusztítással meghálálva a jótéteményt. Vannak viszont a madáretetésnek is alapszabályai, amit fontos betartani, különben esetleg több kárt okozunk, mint hasznot!
Mikor etessünk? Hazai viszonyok között csak téli időszakban van jelentősége az etetésnek. Ősszel vagy tavasszal csak akkor etessünk, ha fagyos, havas, télies az időjárás (pl. a néhány évvel ezelőtti március közepi- végi fagy- és hóbetörés idején nagyon sok madár túlélését segítették, akik akkor is etettek). Amikor tartósan 0 fok alatt van a hőmérséklet, és hótakaró borít mindent, kiemelten fontos a madáretetés.
Téli időszakon kívül az etetés hatása inkább káros: a melegben könnyen terjednek a madarak között a fertőzések, és az alapvetően rovarokat fogyasztó madarak számára sokkal egészségesebb és tartalmasabb táplálék az, amit a természetben kell megkeresni, mint az etető nyújtotta zsírokban és szénhidrátban gazdag „gyorskaja”. Illetve előfordulhat ilyen esetben az is, hogy az idős madarak kényelmi okokból a kirakott magokkal kezdik el etetni fiókáikat, holott azoknak az egészséges fejlődésükhöz lárvákban, férgekben, rovarokban található fehérjére lenne szükségük.
Mivel etessünk? Télen éppen az olajban, zsírban és könnyen felvehető természetes szénhidrátokban gazdag tápanyagokra van az átlagosnál nagyobb szüksége a madaraknak. A tavaszi/nyári időszakban főként rovarokat, kukacokat fogyasztó madarak (a cinegék, a fekete rigó, de a közhiedelemmel ellentétben a veréb is) csak ilyekor állnak át alapvetően a növényi kosztra. A legalapvetőbb téli madáreleség a napraforgómag, kizárólag a nyers (nem sózott, nem pörkölt), és lehetőség szerint kisebb szemű, vékonyabb héjú formában. Kiegészíthetjük egyéb magokkal (pl. köles, lenmag, hajdina, kender, mák), a szemestakarmányt (búza, kukorica) viszont csak kevesen (pl. galambok, fácán) hasznosítják. Adhatunk tört diót, mogyorót, és egyéb olajos magvakat is, de kizárólag nyersen, sózatlanul. Fontos téli madártáplálék az állati zsiradék, szintén sózatlan, füstöletlen formában (nyers szalonna, faggyú). Egyes madarak, legalábbis a téli időszakban gyümölcsevők, pl. a fekete rigó és a csonttollú. Számukra rakhatunk ki megvágott almát vagy almacsutkát, de ebben az esetben az is madáretetés, ha húsos bogyótermésű fákat, cserjéket (galagonya, madárberkenye, madárbirs, csipkebogyó) telepítünk. Az aszalt gyümölcsöket (pl. mazsola) is fogyasztják télen a madarak. A magokat összegyúrva a megolvasztott zsiradékkal (esetleg még aszalt gyümölccsel) madárkalácsot készíthetünk, ami tartalmas vegyes táplálékot nyújt.
Mivel ne etessünk? Nagyon fontos, hogy ne adjunk a téli etetés során madaraknak kelt tésztaféléket: kenyeret, maradék karácsonyi süteményt, morzsát. Bár bizonyos madarak (sirályok, városi galambok) szívesen fogyasztják, a kis énekesmadarak számára halált okozhat a kenyérféle. Szintén tilos sózott, fűszeres, füstölt élelmiszert adni a madaraknak. Betegséget, elhullást okozhat bárminemű romlékony élelmiszer is, különösen enyhébb időben. Alapszabály, hogy – hacsak nem vonunk be madarász szakértőt – tartsuk magunkat a nyers napraforgó, olajos mag, gyümölcs, nyers zsiradék összetételhez: ekkor biztosan segítünk, és nem okozunk kárt.
Milyen legyen az etető? A madáretető bármilyen alakú és formájú lehet, a lényeg, hogy könnyen tudják használni a madarak, ne férjenek hozzá a macskák, és ne essen rá az eső. A legjobb etetők egyszerre sokféle és sok madárnak helyet nyújtanak, figyelembe véve, hogy némelyek csak csipegetve, mások függeszkedve is tudnak táplálkozni, továbbá hogy az erősek hajlamosak elüldözni a gyengébbeket. Ha van rá lehetőség többféle etetőtípust helyezzünk ki.
Hová helyezzük el az etetőt? Nem csak kertes házban, egy panelépület erkélyén is sikeresen etethetünk. Az etető elhelyezésénél az egyik legfontosabb szempont, hogy a macskák ne tudják elérni. Az etetőlátogatókat másként is védhetjük a légi vagy földi ragadozóktól: lehetőleg legyen a környékén néhány méter sugárban tiszta, belátható terület, hogy a kis énekesmadarak úgy repülhessenek oda, hogy közben láthassák, nincs-e a közelben rájuk leskelődő macska vagy karvaly. Viszont nem árt, ha kissé távolabb sűrű bokrok, örökzöldek, fák találhatók, ahol nyugodtan elfogyaszthatják az etetőből elcsent magot (a cinegék a napraforgót csak pár perces kopácsolás után tudják kibontani és elcsipegetni). Veszélyes viszont, hogyha az etető közelében nagyobb tükröző üvegfelületek vannak. Ezt a madarak – főleg ha váratlanul megriasztják őket – rosszul észlelik, könnyen nekirepülnek, és elpusztulhatnak.
Mihez kezdjünk az etető hívatlan vendégeivel? Attól függ, kiről van szó. Az etető madarainak legveszedelmesebb ellensége a házi macska lehet. Ha a macska hozzáfér az etetőhöz, abból nem madáretetés lesz, hanem mészárlás. Tehát a macskát mindenféleképpen tartsuk távol; az etető megfelelő elhelyezése (ld. az előző pontot) a legjobb védekezés vele szemben. Azonban más élőlények is megjelenhetnek, akikre kevésbé számítunk. Itt rögtön le kell szögeznünk, hogy a korábban elterjedt vélemény szerint a veréb nem számít a nemkívánatos etetőlátogatók közé, nem zavarják többi madarat, és többnyire a lehullott, megkezdett magtörmeléket hasznosítják, amit a cinegék már nem. Megjelenhetnek viszont ragadozó madarak is az etető környékén. Ezek egy része (pl. kuvik, egerészölyv) valójában nem a madarakat lesik, hanem az etető által odavonzott, a lehullott magra gyűlő pockokat, egereket. Ne bántsuk, ne zavarjuk el őket! Kissé más a helyzet a karvallyal, esetleg héjával. Ezeket valóban a madársereglet vonzza az etetőhöz, és ha tehetik, el-elkapnak egy-egy cinegét, verebet. A karvaly megjelenését a madarak egyébként riasztó hang kiadásával jelzik egymásnak: ilyenkor pillanatok alatt el is tűnnek valami sűrű bokorban. Sajnos tudomásul kell venni: télen a karvalyok is éheznek, és ha valahol folyamatosan működik egy etető, akkor idővel oda is szoknak (az ember jelenléte nem különösebben zavarja őket). Lényegében a karvaly is csak egy a sok éhes madár közül, és a kis énekesmadaraknak is meg kell tanulniuk alkalmazkodni, és sajnos a legkevésbé ügyesek áldozatul fognak esni: a természet már csak ilyen. A karvaly és a héja esetében tehát nem az a megoldás, hogy távol tartjuk őket, hanem úgyí, hogy a kis énekesmadaraknak biztosítunk több esélyt. Azaz az etetőtől néhány méterre (de nem közvetlenül mellette) legyenek búvóhelyek (sűrű bokrok), és a környéken a légtér legyen jól belátható (hogy időben észrevegyék a légitámadást).
Mire fontos még ügyelni? Az etetést lehetőleg folyamatosan végezzük. Különösen fontos, hogy a zimankós, fagyos időben mindig találjanak élelmet a madarak a megszokott helyen. Ha több napra elutazunk, kérjük meg a szomszédokat, vagy helyezzünk ki több napig tartó madáreleséget (pl. egy nagyobb darab nyers szalonnát).
Megjegyzendő, hogy nemcsak a madarak etetése fontos ebben az időszakban, hanem az itatásuk is. Miközben az etető madarai alacsony víztartalmú magvakat fogyasztanak, amire sokat kell inni, az egyre szárazabb, hómentes teleken, amikor a fagyoknak köszönhetően nem könnyű vízhez jutni, a vízhiány okozta kiszáradás legalább akkora probléma a madarak számára, mint a júliusi kánikulában. Már az is nagy könnyebbség nekik, ha legalább néhány órán keresztül hozzáférhetnek a vízhez, ezért elegendő, ha naponta egy-két alkalommal kiszedjük az itatóból a jeget, és a helyére langyos (de nem meleg) csapvizet töltünk.
|