Vigyázat, invázió!

Parlagfűmező – Szigetvári Csaba felvétele

Az ember uralma alá hajtotta a természetet. Vagy mégsem? Manapság egyre többször szembesülünk azzal a helyzettel, hogy természetátalakító tevékenységünk fölött elveszítjük az irányítást, és előre nem várt, olykor visszafordíthatatlan káros következményekkel szembesülünk. Ilyen jelenség a biológiai invázió is.

Mióta képessé vált az ember a hosszú távú utazásra, egyúttal képessé váltunk arra is, hogy más élőlényeket eredeti élőhelyükről távolra hurcoljunk. Kultúrnövényeink és haszonállataink évezredek óta velünk vándoroltak. Ezzell sok baj nem is volt, hiszen ezek a háziasított élőlények hosszabb távon az ember nélkül ritkán voltak életképesek a változó környezetben. Néhány évszázada viszont számolatlanul hurcoljuk magunkkal egyik kontinensről a másikra – szándékosan vagy véletlenül – a különböző fajokat. A behurcolt vagy betelepített élőlények legnagyobb része nem bírja az új környezetet, viszont van egy kisebb, de annál nagyobb problémát okozó hányad, amelyek új élőhelyükön nem csupán szaporodni képesek, de olyannyira jól érzik magukat, hogy minden emberi segítség nélkül robbanásszerű terjedésbe kezdenek. Más szóval: inváziós fajjá, özönfajjá válnak. Akkor aztán itt a baj.

A véletlenül behurcolt fajok közül egyik legismertebb példa a parlagfűé. Észak-Amerikából került kontinensükre, magjai alighanem gabonaszállítmányokkal jutottak el Európába. Magyarországon a XX. század első felében jelent meg. Kezdetben lassan terjedt, de az utóbbi három évtizedben mindenhová eljutott, és leggyakoribb gyomnövényeink egyikévé vált, jól ismert egészségügyi és gazdasági problémákat okozva. Ha a távolabbi történelemre tekintünk vissza, a vándorpatkány is egyike a délkelet-ázsiai őshazájából véletlenül (hajókon) behurcolt fajoknak. Amellett, hogy igen kártékony jószág, a középkori pestisjárványokat is részben neki köszönhetjük. Egy újabb keletű inváziós probléma az úgynevezett spanyol meztelencsigáé. Ez a puhatestű az elmúlt évtizedben kezdet meg hódítását Magyarországon. Hazánk délnyugat és déli részén már óriási károkat okoz a veteményesekben tömeges elszaporodásával és falánkságával. Sajnos már Nyíregyházán is megjelent, tarthatunk tőle, hogy a közeljövőben a bokortanyás térségben is kártevővé válik.

A szándékosan betelepített fajok közül fontos csoportot alkotnak a különféle fák. Távoli kontinensekről erdősítési célból – jóindulatúan, de nem mindig megfelelő körültekintéssel – idegen fajokat telepítettünk hazánkba. Ilyenek például az akác, az ostorfa, a bálványfa (sokan ecetfaként ismerik), a kései meggy, az ezüstfa , a zöld juhar. Ezek közül néhány fafaj beváltotta a hozzá fűzött reményeket, másokról viszont kiderült, hogy haszonfaként nem váltak be, ellenben gyors terjedésbe kezdtek, és kicsúsztak az emberi ellenőrzés alól. Bizonyos fajok megítélése (pl. az akácé) pedig ellentmondásos: bár gazdasági szempontból nagy értékű, és különösen alföldi körülmények között sok szempontból jól bevált fa, a természetes erdőkben és száraz gyepekben agresszív terjedése nem kívánatos. A bokortanyás térségben a betelepített fafélék közül a csekély értékű, viszont agresszíven terjedő bálványfa, ezüstfa és a kései meggy okoz már most is problémát, de a jövőben több faj elszaporodására is számítani kell.

Több idegen fajt dísznövényként telepítettek be hazánkba. A kertekből aztán kiszabadulva (vagy spontán módon, vagy azért, mert túlbuzgó kerttulajdonosok kiültették őket) önállósították magukat, és terjedésbe kezdtek. Inváziós növényeink közül ilyenek a bokortanyás térségben is többfelé látható selyemkóró, a magas és kanadai aranyvessző, valamint a japánkeserű fajok. Közös jellemzőjük, hogy nagy tömegben, sűrű állományt képezve tudnak terjedni, és a többi élőlény egy részét kiszorítják az eredeti élőhelyről. Így nehezen irtható gyomnövényekké válhatnak réteken, legelőkön, erdőkben, csatornákban, vagy éppen szántóföldeken is. Nem csupán dísznövények, de kedvtelésből tartott és elvadult állatfajok is válhatnak problémává. A közelmúltban figyelhetjük meg egyre többfelé, így sajnos Nyíregyháza környéki vizekben is a vörösfülű ékszerteknős elszaporodását. A hobbiállatként tartott, de túl nagyra nőtt és nyűggé vált ékszerteknősöket egyes meggondolatlan személyek vélt jóindulattal szabadon eresztették. Szegény teknősök nagy része elpusztult, de néhányan túlélték és képessé váltak a szaporodásra. Sajnos az ékszerteknőcök falánkabb és agresszívebb ragadozók az őshonos mocsári teknősnél, ezért közvetlenül veszélyeztetik annak fennmaradását.

Az inváziós fajok egy része azért kezdett terjedésbe, mert biológiai védekezésre szerették volna használni őket. Az elmúlt évtizedben a bokortanyás térségben lakók bizonyára mind megismerkedtek a harlekinkaticával. Ezt a kis bogárkát amerikai őshazájából azért telepítették Európába, hogy így védekezzenek a levéltetvekkel szemben. A projekt túl sikeres lett, a harlekinkatica túl jól érezte magát kontinensünkön. Így a közelmúltban eljutott hazánkba is, és a 2010-es években már Nyíregyházán is tömeges fajnak számít. Sajnos nem csak levéltetűt eszik, hanem ártalmatlan élőlényeket is, és ősszel hajlamos százszámra behúzódni az épületekbe, lakásokba is, elég ehhez egy pár milliméteres rés, vagy egy néhány perces szellőztetés. A bokortanyák hagyományos vályogépületeibe sajnos minden további nélkül be tudnak mászni.

Mit tehetünk az invázióval szemben? Hétköznapi emberként, tanyalakóként korlátozottak a lehetőségeink a globális folyamatokkal szemben, de így sem elhanyagolható. Legjobban tesszük, ha óvatosan bánunk az idegen eredetű fajokkal. Haszonnövényeink, dísznövényeink kiválasztásakor, vagy egy fásítás esetében részesítsük előnyben az őshonos fajokat, vagy azokat az idegen eredetű fajokat, amelyek már régebb óta együtt élnek velünk, és bizonyították ártalmatlanságukat. A dísznövényeket, legyenek bármilyen szépek és kedvesek számunkra, ne engedjük túlterjeszkedni a telekhatáron, és semmiképpen ne ültessük ki őket a természetbe. A vásárlási, fogyasztási szokásainkkal is sokat segíthetünk az invázió megelőzésében. Az utóbbi években megfigyelhető, hogy a más országokból származó gyümölcs- és zöldségszállítmányokkal távoli országokból származó apró kártevők (pl. rovarok, csigák) jutnak be a környezetünkbe. Ha hazai terméket választunk (amellett, hogy ezzel segítünk a helyi termelőknek), biztosan nem vagyunk kitéve ennek a veszélynek.

Segítsünk tehát lehetőségeink szerint megóvni a bokortanyás környezetet, élővilágot, tájat az inváziós özönfajoktól!

Kiemelt támogató:


Honlapunk a Földművelésügyi Minisztérium Zöld Forrás programja támogatásával valósult meg.

 

 

Látogatók száma:

201412

 Partnerek