Rekettyefűz

Rekettyefűz barkák – Szigetvári Csaba felvétele

Rekettyefűz (Salix cinerea)

Magyarországban a füzeknek 12 különböző őshonos, s vagy féltucat telepített faja él. A tucatnyi őshonos fűzféléből csak 3-4 faj nő ténylegesen fává, a többiek mind bokrok, cserjék. S ezek között vannak ritkábbak, gyakoribbak, de a mi vidékünkön mindennapinak igazából csak a rekettyefűz tekinthető

A nyírségi táj egyik  legmeghatározóbb eleme a nedves buckaközi laposokban, lápokban, réteken, hamvaszöld, félgömb alakú bokrokat, csoportokat alkotó „rakottya”. Szinte minden nedves, pangóvizes területen képes megtelepedni, ahol nagyobb fák árnyalása, vagy legeltetés-kaszálás nem zavarja a növekedését. Ahol megtelepszik, viszonylag gyorsan kifejleszti tövétől ágas, szétterülő bokrait, amelyek aztán – a terjeszkedő sarjak segítségével – ágas-bogas árnyas dzsungelt hoznak létre az évtizedek alatt. Ez a lápvilág a rekettyefűz igazi otthona: az ilyen pangóvizes körülmények között alig akad versenytársa. A kevésbé nedves körülmények között is megél, de itt előbb vagy utóbb magasabb fák (törékeny fűz, fehér nyár) veszik át az uralmat, s a fényigényes rekettyefűz eltűnik. Egyébként gyakran találunk rekettyéseket egészen száraz területeken is, ahol még kora tavasszal sincs vízborítás. Ezek olyan, sajnos manapság egyre sűrűbben előforduló lecsapolt területek, amelyek korábban lényegesen nedvesebbek voltak. Az idős rekettyefűzbokrok azonban szívósak: évtizedekig képesek elviselni a lesüllyedt talajvízszintet, s kivárják amíg rájövünk, hogy a természetes vizeket nem elfolyatni kell, hanem megőrizni a tájban.

Ennek a jórészt „haszontalan” cserjének a természetben fontos szerepe van. A sűrű lápi cserjések a nagytestű vad kedvenc búvóhelye, s számos madárfaj is a rekettyésben rakja fészkét. Március-áprilisban nyíló barkái nektárral és virágporral látják el a korán ébredő rovarokat. A fűzlápok sok ritka védett növényfajt is rejtenek, amelyeket a rekettyefűz bokrainak árnyalása, klímakiegyenlítő hatása óv meg a nyári kisüléstől, kiszáradástól. Sok más fűzfajtól eltérően ugyanis az egyébként is sűrű és szétterülő rekettyefűz levelei meglehetősen szélesek, így szinte erdei – párás, félhomályos, és kiegyenlített hőmérsékletű a bozótosok belseje.

Mégis, ennek a fűzcserjének nincs nagy becsülete rokonaihoz képest. Viszonylag vastag vesszői csak jobb híján alkalmasak kosárfonásra. Az alföldi erdők kiirtásának korában a rekettyefűznek mint tüzelőnek is szerepe volt. S nem utolsósorban: vidékünkön erről a növényről gyűjtik a virágvasárnapi barkát.

A rekettyefűz jelenleg a bokortanyás térség keleti részén – ahol még nagyobb területen maradtak fenn üde és nedves rétek, legelők – viszonylag gyakori, jellemző faj. Sajnos a klímaváltozással, általános szárazodással párhuzamosan alighanem a visszaszorulására kell számítanunk.

Kiemelt támogató:


Honlapunk a Földművelésügyi Minisztérium Zöld Forrás programja támogatásával valósult meg.

 

 

Látogatók száma:

34535

 Partnerek