Fehér nyár

Idős fehér nyár nagy fakopánccsal az általa vájt odúnál – Gilányi Gábor felvétele

Fehér nyár (Populus alba)

Ez a rendkívül mutatós, hatalmas méreteket (35 méter magasság, 1-2 méteres átmérő) és idős, 150-200 éves kort is megérő fa az alföldi homokvidék és az ártér jellemző faja. Fehér törzse, valamint karéjos, fonákján nemezesen szőrös levele alapján jól fel lehet ismerni.

A fehér nyár gyorsan növekszik, könnyen önállósuló sarjaival kiválóan képes terjeszkedni, magasra nő és sokáig él, de nagy fényigénye miatt csak nyíltabb helyeken jut uralomra. Érdekes módon - bár igényli a talajvíz közelségét és szereti a tápanyagbőséget - gyakran a magas buckatetőkön fejlődik szépen, ami valószínűleg messze terjedő gyökereinek köszönhető. Sarjaival pedig a legszárazabb helyekre is eljut, de ott általában csak törpe méretű egyedei fejlődnek ki. Jól tűri a szárazságot, a nagy hőmérséklet-ingadozást és az elárasztást is. Elterjedését viszont korlátozza, hogy májusban kelő magoncai igen érzékenyek a kiszáradásra (s mostanában egyre gyakoribb felénk a tavasz-nyár eleji szárazság). Viszont ha egyszer megtelepszik és megfelelő kort ér el, a sarjak biztosíthatják hosszú távú megmaradását az erdőben. Ökológiai jelentőségét is nagy részben a nagy területet behálózó gyökerekből fejlődő sarjak adják. Ezek ugyanis természeti katasztróga (pl. tűz, vihar) után gyors fejlődésükkel megvédik a talajt, árnyalnak, segítve az élővilág újraépülését. Az idős fehér nyárfa pedig önmagában is valóságos ökoszisztéma, mivel kevéssé ellenálló fáján többféle gomba, belsejében cincérek és egyéb „farontók” sokasága tenyészik, és a könnyen kialakuló odvakban többféle madár- és emlősfaj talál otthont. További kedvező tulajdonsága, hogy viszonylag laza lombkoronája alatt teret hagy más fásszárúak és a gyepszint számára is.

A bokortanyás térségben a legtöbb fehér nyár az üde rétek és legelők facsoportjaiban, árokparti vagy szegélyi fasoraiban található, gyakran a törékeny fűzzel együtt. Mivel fája ipari szempontból gyenge minőségű, erdészeti szempontból kevésbé hasznosítják.

Hajdan a népi gyógyászatban is nagy szerepe volt, ugyanis kérge nagy mennyiségben tartalmaz szalicilátokat, ami például az aszpirin fő hatóanyaga. Manapság pedig sokan ellenségesen tekintenek rá, mert széllel terjedő szöszös magja sokakat zavar (jóllehet, az olykor tényleg hatalmas tömegben terjedő „szösz” csak elhanyagolható részben származik a fehér nyártól, javarészt az ültetvényszerűen termesztett hibrid eredetű nemes nyár okolható ezért a jelenségért). Érdemes tudni egyébként, hogy nyárfáink kétlakiak, tehát a porzós egyedek egyáltalán nem „szöszölnek”.

A fehér nyár hagyományosan hozzátartozik a bokortanyás táj képéhez. Sajnos mégis egyre kevesebb helyen látjuk, pedig – különösen idős példányai – fokozott oltalmat érdemelnének.

Kiemelt támogató:


Honlapunk a Földművelésügyi Minisztérium Zöld Forrás programja támogatásával valósult meg.

 

 

Látogatók száma:

180512

 Partnerek