Egy kis természetföldrajz

Jellegzetes hullámos felszínű, egykor szél és víz, ma ember alakította bokortanyás táj (Istvánbokor) – Szigetvári Csaba felvétele

A bokortanyás térség két eltérő földrajzi tájegység határán fekszik. Keleti része a Nyírséghez, nyugati fele a Hajdúháthoz, ahogy itt nevezik: a Nyíri Mezőséghez tartozik.

A tájföldrajz a két tájegység határán egy önálló kistájat különböztet meg, melynek neve Nyugati- vagy Löszös-Nyírség. A kétféle táj közötti különbség jól látszik, ha körülnézünk a Bene-halomról: nyugat felé tekintve löszön kialakult feketeföldeket látunk, míg keleti irányban sárgálló homokot. A helyzet azért ennél kissé összetettebb, éles határt megvonni lehetetlen ilyen természeti tájak között.

A Nyírség alapvetően homoki táj: másfél-két millió évtől ezelőtt indult el az a homokfelhalmozódás, amelyet az Ős-Tisza és mellékfolyói raktak le. A hordalékból alakították ki az erős szelek a futóhomokformákat. Szélbarázdás vidék lett, a laposokban, vízállásokkal, tavakkal, időszakos, a Tisza-meder irányába haladó vízfolyásokkal. Mintegy 22.000 évvel ezelőtt a Nyírség kiemelkedett, jelentősebb elő vizek, folyóvizek nélkül maradt és még erősebb lett a futóhomok felhalmozódás. 12.000 évvel ezelőtt a jégkorszak lezárultával gyakorlatilag leállt a futóhomok képződés. Az ember megjelenése óta, a természetes homokkötő növényzet megszűnése (erdőirtás, túllegeltetés, beszántás) miatt a felszíni vékony, néhány deciméteres réteg a kora tavaszi és téli időszakban mozgásba lendülhet. A futóhomok általában folyóvízi üledékre, vagy löszszerű üledékre települt. Vastagsága átlagosan nem éri el a 10 métert. Helyenként azonban csak néhány deciméter, de kis területeken elérheti a 20-30 métert is. A vizes élőhelyeket mára részben lecsapolták, részben mesterséges tározóvá illetve csatornává alakították. A bokortanyák felől jelenleg két nagyobb csatorna vezeti el a vizet a Lónyay-főcsatornába. A homokbuckákon gyenge termőképességű, mészben és humuszban szegény homoktalajok találhatók, míg a vízjárta mélyedésekben réti, lápos, vagy szikes talajok alakultak ki. Az ősidőkben, az ember által szinte érintetlen tájon a Nyírség nagyrészt erdősült táj volt, még az 1700-as években is a tájegység egyharmadát borította erdő. Ezeknek az erdőségeknek egyik utolsó maradványa a várostól északra fekvő Sóstói-erdő.

A Nyíri Mezőség vidékén a homoknál finomabb, porszerű, mészben gazdag alapkőzet: a lösz a meghatározó. Ez az alapkőzet nagyon jó termőképességű mezőségi talajok kialakulását teszi lehetővé. A löszös tájat is hullámos, változatos felszín jellemzi, de kevésbé látványos formákkal és szintkülönbségekkel mint a ho­mokos területek. A Nyíri Mezőség alapvetően lefolyástalan, vizekben szegény táj: természe­tes vízfolyásai nincsenek, a ritkán előforduló vízállásai pedig rendszeresen kiszáradó, sekély „laposok”, melyek többsége mára már eltűnt. A tájegység mai tudásunk szerint már az ember tájátalakító tevékenységét megelőzően is nagyrészt erdőtlen volt, természetes növényzetét főleg füves puszták alkothatták cserjésekkel, kisebb nyitott erdőfoltokkal.

A homoki és a löszös vidék elkülönül, de a mezőségi tájon is előfordulnak kisebb-nagyobb homokvonulatok, és a nyírségi környezetben is előfordulnak löszös foltok. A Nyíri Mezőség, a bokortanyás térség nyugati része, a kedvező talajadottságok miatt ma a nagyüzemi szántóföldi gazdálkodásnak kedvez. Elsősorban nagytáblás, intenzív mezőgazdasági kultúrákat találunk; a természet kis menedékei az útszéli mezsgyék, a fasorok, a tanyák környéke. A nyírségi homoki tájon, a Nyíregyháza közelébe eső bokortanyák területén gyengébb minőségű a talaj. Emellett a hullámos felszínalakulásból következő termőhelyi változatosság kevésbé kedvez a nagytáblás, intenzív művelésnek. Jobban fennmaradt a kisparcellás gazdálkodás: a szántókon kis területen sokféle veteményt megtalálunk, gyakoribbak a gyümölcsösök, az erdőfoltok. Emellett kisebb-nagyobb a rétek, legelők, mocsarak, csatornák is fokozzák a változatosságot, elősegítve a gazdagabb élővilág létfeltételeit.

A XVIII. századi betelepítés során Károlyi grófnak Nyíregyházától nyugatra ezen a területen voltak földjei, körülbelül 300 hold. Az ide érkező telepesek először szállásföldeket hoztak létre, lehetőleg természetes mélyedések körül, melyet itatóként is használtak, majd itt alakult ki a bokortanyák ma is meglévő hálózata.

Kiemelt támogató:


Honlapunk a Földművelésügyi Minisztérium Zöld Forrás programja támogatásával valósult meg.

 

 

Látogatók száma:

20083

 Partnerek