Ki mit nem tud a bokortanyákról?

 

A bokortanyákkal kapcsolatban több tisztázatlan kérdést és tévhitet ismerünk. Ezek közül szedtünk össze néhányat, hogy ne csupán szeressük ezt a vidéket, de megbízható ismeretekkel tudjuk elkerülni a félreértéseket.

 

Hány tanyabokor van?

A kérdés korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, sőt, lényegében megválaszolhatatlan. A bokortanyák mindig is változóban voltak: Néha újabbak keletkeztek, egyesek eltűntek, vagy összeolvadtak, mások több különálló részből állnak; továbbá egyes, nem bokortanyás eredetű külterületi lakott helyek (pl. puszták, szőlők) mai formája és élete is a bokortanyákhoz hasonlóvá vált. Ráadásul kifejezetten ilyen célú nyilvántartásról sem beszélhetünk sem ma, sem a múltban. A különböző korokban keletkezett térképek névrajza, különböző célú összeírások csoportosítása sem egyező. Több példát is felhozhatunk minderre. Rozsrétszőlő – mint neve is mutatja – eredetileg szőlőterület volt, kialakulása nem úgy történt, mint a bokortanyáké, de lakossága és későbbi fejlődése azokéhoz hasonló volt bizonyos időszakokban. Felsősima sem klasszikus bokortanya, eredetileg a város által bérelt puszta volt, későbbi sorsa viszont a bokortanyákhoz kapcsolta. Libabokor (amely Nyírturához tartozik) nevével ellentétben nem bokortanya, sem történetét, sem lakosságának eredetét tekintve. Rókabokor nevével két helyen is találkozunk: nem csupán a Nyíregyházától keletre található, jól ismert Rókabokor mellett a városról északkeletre is feltűnik a térképek névrajzán. Mandabokorból három is van, amelyek mind külön tanyabokornak számítanak, de az alsóbadúri út mellett elhelyezkedő része már belterületi besorolású. További (nem egyedülálló) példa Istvánbokor, amely három, egymástól távol eső házcsoportból áll, a közlekedési hálózat alakulása miatt ezek között már szerves kapcsolat szintre alig van. Bundásbokor és Siposbokor összeolvadás révén ma Nagycserkesz belterületét alkotják, és nevük is egyre inkább feledésbe merül. Zöldbokor mára gyakorlatilag – mint lakott, tényleges népességgel rendelklező tanyabokor –megszűnt. Egyes tanyacsoportok mint „bokor” nem rendelkeznek önálló névvel, utcaként tartják őket nyilván (pl. Lomb utca, Tüske utca). Egyéb változások is megfigyelhetők: például Salamonbokorhoz tartozik jelenleg egy különálló, meglehetősen népes tanyacsoport, amelyet a múltban még Szélsőbokor részeként tartottak számon. Vannak amolyan fantom-bokortanyák: egyes térképeken például felbukkan Kukucskabokor neve – viszont egyéb nyilvántartásokban nem találjuk. A legtöbb helyen az olvasható, hogy 60-70 közé esik a tanyabokrok száma, viszont a közigazgatási helységnévtár alapján 58 bokortanya létezik (Nyíregyháza: 36, Nagycserkesz: 16, Nyírtelek: 7). Minden szempontnak megfelelő szám végső soron nem adható meg. Ez talán nem is baj. A bokortanyák számának, nevének változása azt jelenti, hogy ez a térség még ma is él és a körülményeknek megfelelően átalakul.

 

Kik azok a tirpákok, és honnan ered ez az elnevezés?

Tirpákoknak azt a szlovák eredetű népességet nevezzük, amely a XVIII. század végi újratelepítéstől nagyjából a XIX. század közepéig megtelepedett Nyíregyházán és környékén (pontosabban nem csak itt, más, távolabbi Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei településekre is érkeztek jelentős csoportjaik). Ez a népesség a betelepülés időszakában sem volt homogén: mint jól ismert, az első tót ajkú telepesek Békés megyéből érkeztek, később azonban a felvidék számos területéről érkeztek újabb szlovák lakosok. Hogy mikor és hogyan alakult ki a rájuk vonatkozó „tirpák” népnév, annak pontos körülményeit és a név eredetét viszont máig nem ismerjük. Azt a – máig széles körben elterjedt – magyarázatot, hogy a „tirpák” szó „tűrő, szenvedő” jelentésű szlovák kifejezésből alakult volna ki, már sok évtizede meggyőzően kétségbe vonták, és az az újabb keletű elképzelés, hogy a szó jelentése „dolgos, szorgalmas”, szintén megalapozatlanok. (A kérdésben talán a legrészletesebb elemzést Márkus Mihály nyújtja 1943-as, 2009-ben újra kiadott monográfiájában). A tirpák lakosság meglehetősen gyorsan, nyelvi tekintetben pedig véglegesen asszimilálódott, de önazonosságukat részben alapvetően evangélikus vallásuk, részben egyéb hagyományaik révén máig sokan őrzik. Ebben nem lehet eléggé hangsúlyozni a hagyományőrző közösségek szerepét, áldozatos tevékenységét! A tirpákság tehát nem csupán múlt, az egykori betelepülők leszármazottai máig jogos öntudattal és büszkeséggel vallják magukat ehhez a közösséghez tartozónak.

 

Nyíregyháza a bokortanyák összeolvadásával jött létre?

A válasz egyértelmű: NEM. Sajnos ezt a téves és teljességgel megalapozatlan vélekedést többfelé lehet hallani. Nyíregyháza már a középkorban is létezett, s bár a történelem viharai néha megsemmisüléssel fenyegették, a település fennállása folyamatosnak tekinthető. A bokortanyák története „csupán” a XVIII. század végéig vezethető vissza, amikor az erősen (de nem teljesen) elnéptelenedett Nyíregyházára települő szlovák népesség a településközponttól távolabb eső külterületeken gazdálkodást szolgáló szállásokat hozott létre. Létezik viszont olyan település, amely ténylegesen bokortanyák összeolvadásával jött létre: ez Nagycserkesz, amely 1952 óta önálló település.

 

Milyen a tipikus tanyabokor?

Ez sem tartozik a pontosan megválaszolható kérdések közé. Ha megnézzük a bokortanyák különböző korokban készült térképét, alaprajzát, azt láthatjuk, hogy ahány tanyabokor, annyiféle. Mind a házak és porták elrendezése, mind azok száma nagyon változó. Felismerhető ugyanakkor egyfajta mintázat, miszerint a portákat igyekeztek egy központi térség (a tanyaköze) köré erendezni. Az ilyen központos elrendeződésű tanyabokroknál eredetileg ez a középső rész szolgált anyagnyerőhelyül, mint a vert falhoz, vályoghoz szükséges agyag kitermelőhelye. Emellett az is szempont volt, hogy a kút a szállások között középső helyen legyen, ahol mindenki hozzáférhet. Számos tanyabokrot ismerünk, amelyek elrendezése ezt az elvet követi, a legszabályosabbakat (pl. Rókabokor, Tamásbokor, Sulyánbokor) gyakran nevezik „tipikus” bokortanyának, jóllehet inkább az „ideális” elnevezés lenne esetükben helyénvaló. Ez az ideális szerkezeti típus szerencsére bizonyos védettségnek is örvend: Nyíregyháza 2008-ban védett települészerkezetű zónává minősítette Rókabokor és Sulyánbokor területét. A szerkezet másik jellemző formája azoknál a tanyabokroknál figyelhető meg, amelyek vízfolyás mentén helyezkednek el (pl. Újtelekbokor, Szélsőbokor, Salamonbokor, Felsősóskút). Itt a porták a vízfolyást kísérő magaslaton, nagyjából hosszanti sorban helyezkednek el. Az ismertetetteken kívül számos más, és több szerkezeti elemet ötvöző tanyabokor található a térségben, a maga módján mindegyik „tipikusnak” mondható. Olyan értelemben legalábbis, hogy a bokortanyák lakói nem egyfajta elméleti elv, terv szerint építkeztek, hanem a környezeti adottságokhoz és lehetőségekhez igazították a településformát.

 

A bokortanyás településszerkezet hungarikum?

A szó elsődleges értelmében nem, ugyanis hasonló településszerkezet a világ több részén is létrejött a történelem folyamán, azaz nem magyarföldön született jelenségről van szó. Más kérdés, hogy ilyen szoros szimbiózisra város és bokortanyás külterület között nemigen van példa. Az viszont egyértelmű, hogy Magyarországon belül a Nyíregyháza környéki bokortanyás településszerkezet valóban egyedülállónak tekinthető. Méltán vették tehát fel a bokortanyákat a Nyíregyházi, illetve a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei értéktárba, ugyanis hazánk és szűkebb tájegységünk történeti és kulturális örökségének kiemelkedő, megőrzendő részét képezik.

 

Kiemelt támogató:


Honlapunk a Földművelésügyi Minisztérium Zöld Forrás programja támogatásával valósult meg.

 

 

Látogatók száma:

26707

 Partnerek