Komposztálás

A komposzt helyben előállítható és felhasználható természetes talajjavító anyag – Révész Márton felvétele

A mindennapi életünk, munkánk során számos olyan anyaggal van dolgunk, mely feleslegessé válik számunkra, azaz hulladék. Becslések szerint hazánkban egy átlagos állampolgár évente körülbelül 450-500 kg hulladékot termel, melynek jelentős része, mintegy egyharmada úgynevezett zöld hulladék, tehát szerves anyag. A komposztálás, vagyis a zöld hulladékok kvázi újrahasznosítása tehát mintegy 30 %-kal csökkentheti a keletkező szemét mennyiségét. A bokortanyás térségben a komposztálás jelentősége még nagyobb. Egyrészt a “zöld hulladék” aránya jelentősebb, mint egy városi háztartásban, másrészt a tanyák igen nagy részén nincs szervezett hulladékszállítás. Korában a háznál tartott baromfi, sertés, nyúl, esetleg kecske a komposztálható zöld növényi részek nagy részét elfogyasztotta, de ma már ez a hasznosítási mód is visszaszorult.

A komposztálás ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy a háztartásban és a különböző kerti munkák során keletkező szerves hulladékokban lévő tápanyagokat visszajuttassuk a talajba, ami elsősorban a nitrogén- és foszforutánpótlás szempontjából hasznos, de tartalmaznak káliumot, kalciumot, magnéziumot, és más mikroelemeket is. Ez a Nyírség alapvetően homokkal borított területein különösen kedvező lehet, ugyanis a komposzt tulajdonképpen emberi rásegítéssel előállított humusz, mely jótékony hatással van a talaj számos tulajdonságára. A komposztnak köszönhetően javul a talaj szerkezete, jelentős vízmegkötő képességének köszönhetően javul a talaj vízháztartása, nő a talaj biológiai aktivitása, valamint a komposztban található tápanyagoknak és hormonoknak köszönhetően a növények fejlődésére is kedvezően hat.

A természetes humuszképződéshez hasonlóan a komposztálás során is a nyers szerves anyag lebomlása, illetve ezzel párhuzamosan humuszanyagok szintetizálása zajlik. A lebontást elsősorban a talajban lakó különféle mikroorganizmusok végzik, ezért a komposztálás során elengedhetetlen a megfelelő körülmények biztosítása számukra. Egyrészről fontos a jó oxigénellátás biztosítása, ugyanis elegendő oxigén hiányában anaerob baktériumok szaporodnak föl, melyek tevékenysége folytán a komposzt bűzlő, rothadó masszává válik, és az egész elsavanyodik. Jelentős mértékben befolyásolja a lebomlás folyamatát a víz mennyisége is, hiszen ha kevés a víz, akkor a mikroorganizmusok szaporodás lassú, és a lebomlás nem indul be vagy abbamarad. Ellenkező esetben pedig a túl sok víz kiszorítja a levegőt a talajrészecskék közötti térből és ez anaerob folyamatok lejátszódásához vezet. Fontos továbbá a komposztban a mikroorganizmusok életműködéséhez szükséges anyagoknak nem csak a minősége, hanem az aránya is megfelelő legyen. A lebomlás gyorsaságát erősen befolyásolja a lebomló anyagban lévő szén és nitrogén aránya, a legideálisabb, ha ez az arány 25-30:1.

A konyhában keletkező különböző zöldséghulladékokból, hervadt virágokból, szobanövények elszáradt leveleiből, kávé- és teazaccból, fahamuból, papírból, szőrből, tollból, lenyír fűből, kerti gyomokból, falevélből, szalmából, gallyakból, faforgácsból kiváló talajjavító humusz készíthető komposztálással. Ne tegyünk ugyanakkor a komposztálandó anyagok közé olaj- vagy zsírmaradékot, szintetikus, illetve le nem bomló anyagokat, húst, csontot, valamint veszélyes, nehézfémtartalmú anyagokat.

A kiskertekben, tanyákon, lakóközösségekben alapvetően kétféle eljárással történhet a komposztálás, mégpedig prizmás- és silókomposztálással. A prizmás komposztálás során az összegyűjtött szerves hulladékot egyszerűen a talajfelszínen rendezik kisebb halomba és úgy érlelik. Ezzel szemben a silós komposztálásnál a szerves hulladékot valamilyen tárolóban rétegezzük egymásra, ami ezáltal helytakarékosabb megoldás.

Az egész folyamatot megelőzően célszerű a komposztáló aljára valamilyen durva anyagot, például faaprítékot helyezni, ami biztosítja alulról a megfelelő levegőzést. Ezt követően érdemes erre egy kevés komposztot tenni, ha van, a folyamat gyorsabb beindítása érdekében. Erre rétegezzük majd fel a különböző szerves hulladékot, amit a gyorsabb lebomláshoz célszerű minél kisebb darabokra aprítani. Természetesen a nyersanyagok kémiai összetételüket tekintve rendkívül változatosak, ugyanakkor ajánlatos a zöldebb, nedvesebb, nitrogénben gazdagabb anyagokra fásabb, szárazabb, szénben gazdagabb hulladékokat rétegezni.

A rétegek közé különféle adalékanyagokat is szórhatunk, amelyek javítják a komposzt minőségét. Az úgynevezett töltő vagy kiegyenlítő anyagokkal kedvezőbb ásványi anyag tartalmat tudunk biztosítani, ilyenek például az agyagos talaj, a fahamu, a bentonit, zeolit, alginit, stb. Savanyú talajoknál jó talajjjavítók a CaCO3-tartalmú ásványok, így az őrölt mészkő, márga vagy dolomit. Szikes talajoknál célszerű gipszet adni a komposzthoz, ami semlegesítheti annak lúgosságát. Tehetünk a komposztba úgynevezett stabilizáló anyagokat is, melyek egyrészt megakadályozzák az anyagveszteséget, másrészt lehetőséget biztosítanak a humuszkolloidok kialakulására, valamint segítenek a keletkező kellemetlen szagok megkötésében is. Ilyen stabilizáló anyag például a zeolitból, riolitból vagy bentonitból készült kőporok. A komposztálás során képződő hő visszatartására, illetve a kiszáradás és a nitrogénveszteség megelőzésére különféle takaróanyagokat, például szalmát, lombot, vékony földréteget, vagy akár zsákvászont is használhatunk.

Amikor megtelt a komposztáló, jól össze kell keverni a különböző anyagokat és be kell állítani a megfelelő nedvességtartalmat. Ezt követően 5-8 hétig hagyni kell a komposztot érni. Ekkor elkezdődik a bomlási folyamat, melynek hatására hő termelődik. Ezt követően célszerű ismét össze kell keverni, szükség esetén újra be kell állítani a nedvességtartalmat és további 6-8 hétre érni hagyni. Ezt a folyamatot addig kell ismételgetni, míg 4-6 hónap alatt ki nem alakul az úgynevezett friss komposzt. A bomlási folyamat első szakaszát követően a hőmérséklet folyamatosan csökkenni kezd. A friss komposzt a második fázis során szépen lassan benépesül talajlakókkal (férgekkel, ezerlábúakkal, ugróvillásokkal, ászkákkal, stb.) és az anyag színe lassan sötétebbé válik. A mineralizálódás és a humuszképződés lezárultával pedig kialakul az érett komposzt.

A komposzt tehát kiváló, helyben megtermelhető és felhasználható talajjavító anyag, és környezetbarát megoldás a szerves hulladékok újrahasznosítására.

Kiemelt támogató:


Honlapunk a Földművelésügyi Minisztérium Zöld Forrás programja támogatásával valósult meg.

 

 

Látogatók száma:

20083

 Partnerek