Gyékény


A gyékényfajok jellemzője a torzsavirágzat, a „buzogány” – Szigetvári Csaba felvétele

Gyékény – bodnározó és keskenylevelű gyékény (Typha latifolia, Typha angustifolia)

A gyékény fajok jellemzője a sokak által „buzogány” néven ismert termős torzsavirágzat, amely megérve ezernyi kicsiny, széllel szálló szösszé bomlik szét (ezek a bolyhocskák rejtik az apró szemterméseket). A hazánkban vadon előforduló négy gyékényfaj közül kettő közönséges: a bodnározó (vagy széleslevelű) és a keskenylevelű gyékény. A két faj a levél szélességén kívül a torzsa szerkezetében is kissé különbözik, egyébként legtöbb tekintetben hasonlóak. Mindkettő általában 1-3 méter magasra nő, és a viszonylag tartós vízállású, mocsári lápi, vízparti élőhelyeket népesítik be. Gyakran találjuk őket tápanyagban gazdag vizekben, ugyanakkor a szikeseket nem igazán bírják. Jól terjedő magjai révén szabad iszapfelszíneken, belvizes foltokban akár egyik évről a másikra képes megtelepedni, azonban ilyen helyekről kiszáradás után gyorsan el is tűnik.

A gyékényes állományok gyakran a nádasokkal együtt fordulnak elő, élőviláguk is részben hasonló. Több nádasokból ismert faj is van, amely valójában a gyékénnyel elegyes foltokat részesíti előnyben.

A gyékény szövetei a nádénál puhábbak, szövetei levegővel telített szivacsos részeket is tartalmaznak. A gyékény levelét még ma is használják szőnyegek, alátétek, kosarak, stb. szövésére. Régebben több részének is hasznát vették, például puha szöszével párnákat, paplanokat tömtek ki, keményítőben gazdag gyöktörzseit és zsenge levélhüvelyeit szükségtáplálékként fogyasztották.

Vadvirágok

Kiemelt támogató:


Honlapunk a Földművelésügyi Minisztérium Zöld Forrás programja támogatásával valósult meg.

 

 

Látogatók száma:

34465

 Partnerek