Piros árvacsalán


Piros árvacsalán mező Istvánbokorban – Szigetvári Csaba felvétele

Piros árvacsalán (Lamium purpureum)

A leghétköznapibb vadvirágok lehetnek bármilyen szépek, többnyire nem sok érdeklődést keltnek. Valahogy így van ezzel a piros árvacsalán is, amely igénytelensége folytán mindenfajta ember által használt helyen: szántókon, tarlókon, gyomnövényzetben, ház körül, nyílt területen és árnyas erdőben egyaránt előfordul. Gyorsan elszaporodó, egyéves életciklusú növény. Kora tavasszal, már február-márciusban virágzó példányai már ősszel csíráznak és áttelelnek. Mivel év közben is csírázik és fejlődik, tavasztól őszig folyamatosan láthatjuk virágait (sőt enyhe teleken is). Elsősorban bolygatott területeken érzi jól magát, ahol emberi vagy egyéb zavarás miatt az erőteljesebb növények nem tudnak elszaporodni és kiszorítani az alacsony növésű, gyenge versenyképességű piros árvacsalánt.

Rózsáspiros ajakos felépítésű virágai sok nektárt termelnek, ezért azokat előszeretettel látogatják őket a rovarok. Ennek különösen kora tavasszal van jelentősége, amikor az áttelelt viráglátogató rovarok (például a gyümölcsfáink beporzásában egyre nagyobb szerepet játszó poszméhek és földiméhek leendő királynői) alig találnak más táplálékot. Az egyébként nem nagy méretű virágok megtalálása nem jelent problémát, hiszen nem csak a szirmok, de a felső lomblevelek is hívogató (pirosas) színűek.

A piros árvacsalán országszerte, így a bokortanyás térségben is igen elterjedt. Szépsége és a viráglátogató rovarok táplálásában nyújtott szerepe miatt – bár közönséges faj – becsüljük meg!

Vadvirágok

Kiemelt támogató:


Honlapunk a Földművelésügyi Minisztérium Zöld Forrás programja támogatásával valósult meg.

 

 

Látogatók száma:

29739

 Partnerek