Csermelyaszat


Csermelyaszat virágzás – Nagy Tibor felvétele

Csermelyaszat (Cirsium rivulare)

Nem minden aszat csúnya és szúrós! Jó ellenpélda lehet például a csermelyaszat, melynek bár karéjos-hasadt levelei fogazott szélűek, mégsem bökősek. Ráadásul ibolyás-pirosas, az alig elágazó szár csúcsán csoportosuló fészkekben ülő virágai is megragadó látványt nyújtanak, különösen, ahol nagy tömegben fordul elő a növény. Évelő, általában egy-másfél méterre megnövő faj, virágzása rendszerint májusban és június első harmadában történik, de elvétve később is akadnak nyíló példányok.

A csermelyaszat a jó vízellátottságú patakparti és lápi magaskórósok, üde láprétek növénye, fűzlápok, ligeterdők peremén is előfordulhat. Fennmaradásához okvetlenül szükséges az év jelentős részében víztelített vagy nedves, lápi jellegű talaj. Hazánkban a középhegységekben és a Dunántúlon vannak legjelentősebb állományai, síkságainkon csupán a Kisalföldön és a Nyírségben ismert az előfordulása. A bokortanyás térségben ismereteink szerint egyedül az Oláh-rét Természetvédelmi Területen fordul elő, de itt is egy szobányi foltban, ahol alig 10-20 virágzó töve jelenik meg egy-egy évben.

A csermelyaszat a többi lápi élőhelyekhez kötődő, nedvességigényes növényfajhoz hasonlóan erősen visszaszorulóban van, a klíma szárazodása, a lecsapolások, beszántások, intenzív gyepgazdálkodás miatt. Veszélyeztetett, hazánkban védett faj. Eltűnéséhez vezethet, hogy bolygatás, a környező szántók felől érkező műtrágyabeszivárgás miatt gyakran terjednek tájidegen inváziós fajok, vagy éppen a nád. Évi egyszeri kaszálás vagy kíméletes legeltetés segítségével legtöbb élőhelyén állományai megőrizhetőek. A bokortanyás térségben élő egyetlen populáció azért is fontos, mert a Nyírségben ez az ismert legnyugatibb előfordulása.

Vadvirágok

Kiemelt támogató:


Honlapunk a Földművelésügyi Minisztérium Zöld Forrás programja támogatásával valósult meg.

 

 

Látogatók száma:

34465

 Partnerek