Szikesek |
Szikesek Az Alföld sajátos és komoly természeti értéket képviselő élőhelyei a szikesek, melyek szép képviselői a bokortanyás térségben is megtalálhatók. Kialakulásuk a klíma, a talajviszonyok, a felszín alatti vizek és az élővilág kölcsönhatásának köszönhető. A táj kisebb-nagyobb sekély mélyedései a környék ásványi sókban gazdag talajvizének és az összefolyó felszínközeli csapadékvíznek természetes befogadóivá válnak. Ugyanakkor a száraz klímában az erőteljes nyári párolgás miatt a talaj mélyebb rétegeiben található oldott sók a felszín közelében feldúsulnak. A talaj így lassacskán egyre nagyobb sótartalmúvá, szikessé válik. A szikes talaj megváltozó fizikai tulajdonságai révén jobb víztartóképességűvé válik, és még több beszivárgó csapadékvizet képes a felszín közelében tartani. Így a szikes laposok akár alacsony talajvízszint esetén is képesek egy kiadós eső után valóságos tóvá változni. A talajfelszín pár centiméteres - deciméteres változatossága, és a sófelhalmozódási szint mélységének különbözősége egy-egy szikes laposban is egészen eltérő élőhelyek sokaságát teszi lehetővé: Ahol a sófelhalmozódási szint a talajfelszínen van, ott nedves időben nyílt vizű tó vagy tócsa, száraz időben szinte növényzet nélküli, vakítóan fehérlő vakszik alakul ki. Nagyobb szervesanyag-tartalom esetén a tartósabban vizes mélyedésekben nád, zsióka (szikikáka), esetleg sásfélék alkotta szikes mocsár alakul ki. A magasabb sótartalmú tocsogósokon a kiváló legelőt nyújtó mézpázsitos szikfoknövényzet jellemző. A kevésbé sós, és tavasszal vízborította felszíneken magas füvű szikes rétek díszlenek, melyeket főleg kaszálónak használnak. A kissé szárazabb, de mélyben sós talajú térszíneken jellemző a rövid füvű, legelőnek alkalmas szikes puszta. A szikesek érzékeny rendszere sajnos igen érzékeny a különféle emberi beavatkozásokra. A szervesanyag-terhelés (pl. beszivárgó műtrágya) egyhangú nádassá változtathatja őket. A lecsapolás és kiszárítás a tavakat eltünteti, a máshonnan származó belvíz bevezetése és átvezetése teljesen megváltoztatja a sóháztartást, a talaj kilúgozódik. A szikesek élővilága a változatos vízviszonyok és a magas sótartalom miatt igen speciális. A sótűrő növényfajok (pl. sziki őszirózsa, sziki mézpázsit, bárányparéj, sziksófű) csak erre az élőhelytípusra jellemzőek. Természetes fás növényzet viszont csak nagyon korlátozottan él meg, legfeljebb a sóban szegényebb részeken vagy a magaslatokon találunk fákat, cserjéket. A szikes tavakban több olyan algafaj él, amelyek anyagcseréjükkel (pl. a mikroszkopikus szilárd vázat építő kovaalgák között találunk ilyeneket) a szikes talajszerkezet kialakulását befolyásolják. Sok különlegesség található a szikesek ízeltlábú faunájában is (pl. legnagyobb termetű pókfajunk, a szongáriai cselőpók), és a kétéltűek és a vízi hüllőfajok is kedvelik a szikes vízállásokat. A szikesek madárvilága különösen és méltán nevezetes: A nádasok rejtekében a nagyobb termetű gémek, récék éppúgy megtalálják költőhelyeiket, mint kisebb nádi énekesmadarak. A tocsogós laposok, sekély szikes tavak ideális táplálkozóhelyet jelentenek, különösen vonuláskor parti madarak sokasága számára. A sziki réteken és legelőkön a talajon költő madarak találnak otthonra. Ha a közelben fasor, facsoport is előfordul, akkor ragadozók jelenlétére is számíthatunk. A szikeseknek ezt az ősi, változatos állapotát a bokortanyás térségben már csupán a – nagyobbrészt Újfehértóhoz, kisebb részben Nyíregyházához tartozó – Nagy-Vadas őrzi. A XX. század első felében még hasonlóan ősi állapotú volt a hosszúháti Nagyszék, a Szelkó-tó, a nyírtelki Sós-tó, a mandabokri út melletti Manda-tó, és még számos kisebb terület. Többségük a szennyezés, a mesterséges tóvá alakítás, a lecsapoló belvízrendszer-hálózatba való bekapcsolás miatt kisebb-vagy nagyobb mértékben átalakultak, a szikes élővilágot már csak nyomokban őrzik. A Szelkó-tavon és a hosszúháti Nagyszéken ma elsősorban a adárvilág jelentős, míg Manda-tó helyén a szikes rétek-legelők növényvilága csodálható meg. Kisebb-nagyobb szikes gyepterületek láthatók még Rozsrét, Salamonbokor, Bálintbokor, Polyákbokor, Felősima, Felsőpázsit, Szélsőbokor, Császárszállás, Bálintbokor, Lóczibokor, a Mandabokrok, Butyka, és Bedőbokor környékén. A szikesek megőrzését leginkább a hagyományos legelő- és rétgazdálkodás folytatása szolgálja, amely évezredek óta biztosítja ember- és természet együttélését. A szennyezés, a kemikáliák, műtrágyák, a feltöltés, beszántás, kiszárítás, belvíztározás, halastóvá alakítás megsemmisíti vagy rendkívül elszegényíti a tájnak ezeket a kincseit. Jelenlegi jogszabályaink szerint hazánkban minden szikes tó védett területnek minősül, a Nagy-Vadas pedig a Natura 2000 hálózat részeként uniós oltalomban is részesül. A természetvédelmi oltalmat nem élvező szikes rétek és legelők megőrzése viszont csak a mi ésszerű természethasználatunkon múlik.
|
|