Nagy őzlábgomba |
Nagy őzlábgomba (Macrolepiota procera) A bokortanyák vidékének gyakori, közismert, és közkedvelt gombája. Főleg fás élőhelyeken jellemző, de nem válogatós: akácosokban, nyarasokban, de erdőn kívül fasorokban, facsoportok közelében, akár kertekben is előfordul, esős években gyepekben is megfigyelhető. Első példányai sokszor már május második felében megjelennek, „medárdos” években júniusban is gyakori, ám a forró nyári hetekben már visszahúzódik, aszályos időben teljesen eltűnik. Aztán az ősz közeledtével (ha van csapadék) újra megjelenik, és szeptember-októberben gyakran tömeges, egészen a tél kezdetét jelző fagyokig megfigyelhető. A nagy őzlábgombát nagy termete (30-40 cm magasságú, 10-35 cm kalapátmérőjű lehet) mellett érdemes másról is megismerni, mert vannak hasonló, nem ártalmatlan fajok is. Szívós, egyenes tönkje márványozottan vagy kígyóbőrszerűen mintás, és a kalapból könnyen, csuklósan kiforgatható. A tönkön fehér, vastag, puha, könnyen elmozgatható gallér található, bocskora nincsen, viszont a tönk alja kissé bunkósan megvastagodott. Spórapora és húsa fehér, törésre nem színeződik, viszont fehér lemezei idősen foltosan halványbarnák lehetnek. Kalapja fiatalon bunkós (az egész gomba nyelesgránátra emlékeztet ilyenkor), majd kiterül; tetején cserépzsindelyszerű (de nagy esők hatására könnyen lemosódó) mintázat látható. A kalap közepe kicsúcsosodó, barnás színű. Illata kellemesen mogyoróra emlékeztető, de idős példányoknál bántóan gyógyszerszagú lehet. Csak a kalapját fogyasztjuk, frissen felhasználva. Rántva, sütve a legkedveltebb.
Figyelem: honlapunk gombaleírásai és fotói önmagukban nem alkalmasak a fajszintű azonosításhoz. Ha fogyasztásra szánt gombát szedünk, azt mindenképpen ellenőriztessük gombaszakellenőrrel! |
|