Bálványfa

Bálványfa lombkoronája termésekkel az Oláh-réten – Nagy Tibor felvétele

Bálványfa (Ailanthus altissima)

A bálványfa közismert, de félrevezető nevén az ecetfa – története jó példája annak, hogy az ember korlátozott tudásával, rövidlátó haszonszerzési igényével hogyan képes a természetbe belenyúlva saját magának is károkat okozni. Kezdetben, a XVIII.-XIX. században jó ötletnek tűnt ennek az igénytelen, gyors növekedésű és életrevaló fafajnak a betelepítése Európába délkelet-ázsiai őshazájából. Hazánkban is a XIX. század közepétől indult meg telepítése, erdősítésekben való alkalmazása. Sajnos csakhamar kiderült, hogy bár a bálványfa nagyon jól érzi magát minálunk, jelenlétéből több kár származik, mint haszon.

Gyorsan növő, viszonylag rövid életű, közepes termetű fafaj, de bizonyos körülmények között  150 évig is elélhet, és akár 30 méter magasra is nőhet. Törzse egyenes, hengeres, szabad állásban terebélyesen elágazó koronát fejleszthet. Felemás kétlaki faj, azaz előfordulnak kizárólag porzós, valamint termős és porzós virágokat egyidejűleg viselő példányai. A laza végálló bugákban álló, nyár első felében nyíló virágok kellemetlen illatúak (ez a növény többi részéről is elmondható), viszont sok nektárt termelnek, jó mézelők. Termése hosszában csavarodott „szárnyat” visel, széllel terjed. Gyökérzete a talajfelszín alatt legyezőszerűen szétterjed, gyakran és sűrűn fejleszt gyökérsarjakat. Nagy a fényigénye, az árnyékolást nem tűri, és a fagyra is érzékeny, egyéb termőhelyi viszonyok kapcsán viszont igénytelen.

Ahol megjelenik, ott sűrűn felverődik, lassú, de biztos terjedésbe kezd, és szinte mindent kiirt maga körül. Olyan (úgynevezett allelopatikus) anyagokat bocsát ki magából, amely mérgező hatásúak a többi növényre. kiirtani erős sarjadzása miatt szinte lehetetlen.

Rendkívül gyorsan romló fája műszaki szempontból értéktelen, tűzifaként is csak nagyon korlátozottan használható, papíripari hasznosítása viszont lehetséges. Pozitív tulajdonságként értékelik várostűrését.

Természetvédelmi szempontból agresszív terjedése miatt nagyon sok problémát okoz. Gyepeken terjedve a rét- és legelőgazdálkodást is akadályozza. A bokortanyás térségben többfelé előfordul korábbi telepítések és spontán megtelepedése révén. Egyik legerősebb állománya az Oláh-rét Természetvédelmi Területen található, ahol már a védetté nyilvánítást megelőző évtizedekben több hektárnyi legelőterületet és ligetes nyárfás állományokat foglalt el inváziós terjedése során.

A fentiek nyomán talán érthető, hogy a bálványfa („ecetfa”) ültetését sehol sem javasoljuk (és minden újabb, nem őshonos fafaj telepítése kapcsán fokozott óvatosságra intünk).

Kiemelt támogató:


Honlapunk a Földművelésügyi Minisztérium Zöld Forrás programja támogatásával valósult meg.

 

 

Látogatók száma:

181175

 Partnerek