Bene-halom és Csörsz-árok

Bene-halom és Csörsz-árok

Alföldünkön „halom” szóval a köznyelv azokat a viszonylag szabályos alakú, néha csak 2-3, olykor viszont 10 méternél is magasabb kiemelkedéseit nevezte, amelyekről úgy tartotta a hagyomány - legtöbbször helyesen - hogy azokat ember emelte. Ilyen halmokból a Nagyalföldön néhány tízezer is volt, többnyire a Kr. e. 2-3000 körül itt élő lovas népek által emelt sírhalmok (kurgán, korhány), de rajtuk kívül egyéb ősi határhalmok, őrhalmok, lakódombok is tartoznak közéjük. A XIX. századtól a „kunhalom” kifejezés terjedt el összefoglaló névként ezekre az objektumokra (bár a kunokhoz vajmi kevés közük van).

A sík, legalábbis viszonylag lapos környezetből kiemelkedő halmok tájképi sajátosságként, tájékozódási pontként, és az egykori (a mezőgazdasági művelés által megszüntetett) természetes élővilág maradványainak őrzőjeként a hazai táj egyedülálló értékei (ha hasonlókat szeretnénk látni, az ukrán és orosz sztyeppékig kell menni). Mára sajnos alig néhány ezer maradt belőlük, ezek túlnyomó része erősen leromlott állapotban, a szántóföldek alig felismerhető kiemelkedéseként. A természetvédelmi törvény értelmében jelenleg hazánkban minden kunhalom védett természeti emléknek minősül, és mint régészeti lelőhelyek, kulturális örökségvédelmi oltalomban is részesülnek.

A bokortanyás térségben tucatnyi kunhalmot ismerünk – sajnos egy részüket már csak történeti forrásokból. Némelyikük azonban különleges, impozáns, figyelemre méltó darab. A környezetéből mintegy 10 méterre kiemelkedő, a Nyíregyháza-Nagycserkesz- Hajdúdorog határán elhelyezkedő Bene-halom is egy ilyen egyedi darab. Ezt nem kifejezetten a jelentős magassága indokolja, ugyanis az - mivel eleve nem asztallap simaságú környezetben helyezkedik el, hanem a Nyírség-Hajdúhát hullámos felszínű környezetében - mint látvány csak korlátozottan érvényesül. Viszont ha vesszük a fáradságot és fölmászunk rá, egészen szép kilátás nyílik nyugat és dél felé a Hajdúhát, észak és kelet felé a Nyugat-Nyírség tájaira (nem beszélve a távoli Zempléni hegyekről). Itt meg is pihenhetünk egy kicsikét, hiszen a hajdúböszörményi Zöld Kör munkatársai pihenőhelyet – padokat, asztalt, tájékoztató táblát – létesítettek pár éve a halom tetején.

A Bene-halom különlegessége elsősorban abból fakad, hogy Alföldünk valaha volt legnagyobb emberi építménye, a leginkább Csörsz-ároknak nevezett ókori (a tudomány jelen állása szerint a szarmaták által, alighanem Nagy Konstantin római császár idején épített) árok- és sáncrendszerből álló, több száz kilométeres hosszúságú erődítésének egy nevezetes pontján áll. Az árok a Dunakanyartól indul, és az Al-Dunáig (Versec) húzódik, gyakorlatilag körbekerítve az Alföldet. A Bene-halom az a hely, ahol a Duna kanyarulatától keleti irányba haladó Csörsz-árok nyomvonala éles töréssel délkeleti irányba fordul. Sajnos ebből mára nem sok látszik, hiszen a Csörsz-árok néhány szakasz kivételével nyomtalanul eltűnt (megyénkben Tiszadobnál vannak szép állapotban megmaradt - honfoglaló őseink által földvárrá kiegészített - darabjai). Az 1780-as években készült I. Katonai felmérés térképlapjain azonban egyértelműen jelzi a névrajz „Cez Arok – Alter Graben, Czeharka – Alter Graben”) néven az akkor még nyilvánvalóan egyértelmű térképészeti objektumként ábrázolható objektumot. Szerencsére valamelyest a Bene-halom környezetében is felismerhetők még az ősi erődítés maradványai. Fentről nézve a halomtól nyugat felé induló, kissé kanyargós, akácos fasorral szegélyezett földút formájában ismerhetünk rá (ez egyben a Szabolcs megye és Hajdúdorog közötti ősi megyehatár is vagy három kilométernyi szakaszon. Ha leereszkedünk, láthatjuk, hogy valóban, végig az út mentén sekély - a domborzattól független, azaz nem vízelvezető funkciójú - árok és alacsony sánc is húzódik, bár ez aligha tűnne fel, ha nem tudnánk, mit is keresünk. Az árok délkeletre vezető szakasza teljesen eltűnt, de nyomvonalát még ma is egy földút őrzi. Közvetlenül a Bene-halom alatt is jól kivehető az árok, amelybe a jövő régészeinek örömére több pótkocsinyi illegális háztartási hulladékot helyeztek el ismeretlenek. Gyalázat, de így van.

Van itt azért más érdekesség is! 2004 tavaszán, mikor először itt járt egyesületünk munkatársa, egy különleges növényre lett figyelmes: a halom aljában rózsaszín virágait bontotta egy védett törpecserjénk, az alig fél-egy méteres magasságú törpemandula. Érdemes tudni, hogy bár kertészeti változatait sokfelé ültetik, a törpemandula (Amygdalus nana) őshonos, vadon előforduló növényünk: löszös talajon fordul elő, eredetileg alföldi tölgyesek szegélyének, löszpuszták cserjéseinek a jellemző faja. Mivel termőhelyeit szinte kivétel nélkül felszántották, sok helyen már csak az ősi mezsgyéken, kunhalmokon, földvárak maradványain található meg. Így élt túl ezen a helyen is, és ha a Csörsz-árok nyomvonalán futó úton nyugat felé tovább haladunk, a Bene-halomtól mintegy egy kilométerre a törpemandulának egy újabb kisebb állományát találhatjuk meg - az erődítés egykori sáncának alig felismerhető maradványán. Ezek az előfordulások azért is érdekesek, mert felfedezéséig ennek a fajnak egyetlen állománya sem volt ismeretes Szabolcs-Szatmár- Bereg megyéből.

Ha tehát ellátogatunk a Bene-halomra (a Nagycserkeszhez tartozó Cigánybokor, vagy Nyíregyháza-Sulyánbokor felől lehet legegyszerűbben megközelíteni – akár egy biciklitúra keretében), képzeletbeli időutazást tehetünk azokba a korokba, amikor erről a magaslatról harcosok figyelték, milyen veszély közeleg keleti vagy északi irányból. Azokba az időbe, mikor ménesek és gulyák legelésztek a környező, erdőkkel tarkított, áprilisban a törpemandulától rózsaszínben pompázó legelőkön. Amikor az illegális hulladéklerakókba még csak törött cserép került, nem pedig műtrágyás zsák, képcső, festékes doboz.