Üde rétek és legelők

Üde rét az Oláh-réten – Szigetvári Csaba felvétele

Üde rétek és legelők

Ahol a termőhelyi viszonyok nem kedveztek a szikesek kialakulásának, ugyanakkor a magas talajvíz miatt tavasszal több-kevesebb ideig megáll a víz, ma jellemzően dús füvű, helyenként sásos-savanyúfüves mocsárréteket találunk. Jelenlegi formájukat nem csupán természetes folyamatoknak köszönhetik, hanem meghatározó mértékben az emberi használatnak is: a mocsárréteket többnyire kaszálóként, részben legelőként hasznosítják. Ennek hiányában az üde réteket gyorsan benőnék a fák és bokrok (főként füzek és nyarak), amelyek egyébként fasorok, hagyásfák, és bokorcsoportok formájában jellemző díszei az élőhelynek.

A hagyományosan évente egyszer vagy kétszer kaszált, vagy kíméletes módon legeltetett mocsárréteken vadvirágokban gazdag, és sokszínű állatvilágnak otthont adó, több szintből felépülő magas füvű növényzet él. Májusban-júniusban, illetve szeptemberben különösen látványos a virágoktól tarkálló rét, de áprilistól októberig minden hónapnak megvannak az éppen nyíló növényei. Az itteni mocsárrétek változatosságát méginkább fokozza, hogy a mélyebben fekvő, vizenyősebb és kiemelkedő kissé szárazabb termőhelyfoltok váltakozása miatt gyakran kisebb mocsaras, lápos, vagy éppen szikes foltocskák tarkítják a gyepeket. Nem csoda, hogy bokortanyás térség védett növényfajainak jelentős része a mocsárréteken fordul elő.

A sokféle vadvirág és fűféle nagyon sok lepkét, méhet, és egyéb rovart vonz. A kétéltűek, hüllők közül is több faj számára is vonzó táplálkozó- vagy szaporodóhely a változatos mocsárrét. A madárvilág tekintetében biztosan ismerős látvány a réten lépkedő fehér gólya, de számos már faj is a magas fűben, vagy éppen a lekaszált rendek között keresi táplálékát. Több madarunk szívesen költ a magas fű között (pl. fürj, sárga billegető, fácán, rétihéják). A hagyásfák, fasorok, bokorcsoportok, vízállások jelenléte még tovább növeli a rétek élővilágának változatosságát.

Mocsárréteket elsősorban a bokortanyás térség keleti részén találunk, szerencsére még szép számmal. Az élőhelytípust erősen veszélyezteti az állattartás visszaszorulása: ha nincs szükség rétre, legelőre, akkor ezeket a gyepeket inkább beszántják vagy beerdősítik. Ma már kevésbé jellemző a gyep eltartóképességét meghaladó túllegeltetés, ami gyomosodást, kopárosodást, a fészkek kitaposását, érzékeny fajok eltűnését okozhatja. Kedvezőtlen hatással van élőviláguk gazdagságára az intenzív gyepkezelés: műtrágyahasználat, a felülvetés, a túlzásba vitt mechanikai talajjavítás. A mocsárrétek megsínylik a lecsapolást is: sajnos a mostani aszályos évtizedekben különösen fenyegető az egyoldalú vízelvezetés. Az ésszerű, a természetes eltartóképességre építő gyephasználat ugyanakkor elengedhetetlen a mocsárrétek értékeinek megőrzéséhez.

Kiemelt támogató:


Honlapunk a Földművelésügyi Minisztérium Zöld Forrás programja támogatásával valósult meg.

 

 

Látogatók száma:

36890

 Partnerek