Szelkó-tó

Halászat a Szelkó-tavon – Tömöri László felvétele

Szelkó-tó

A két nagyobb vízfelületből álló Szelkó-tó (avagy másik nevén a Nagyréti-víztározó) Rozsrétszőlőtől délnyugatra található az M3 autópálya mellett. Mai megjelenésében mesterséges tóra emlékeztet, bár kisebb nyílt vizű tófelület (természetes szikes tó) korábban is volt itt. Mai formáját 1967-ben nyerte el a Felső-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság jóvoltából mint belvíztározó, de már az 1763-1787 között készült Első Katonai Felmérés térképén is vizenyős, nedves területként ábrázolták e helyet „Rós Ritye” néven (azaz a Rozsrét részeként). Jelenleg legnagyobb része mint szikes tó, országos jelentőségű „ex lege” védett természeti területnek minősül.

A tó összeköttetésben áll az Oláh-réti (Császárszállási) víztározóval is, szükség esetén onnan kap vizet. 1996-ban a tavat egy töltéssel kettéválasztották. A tó területe 193 hektár. Nagy része nyílt vízfelület, de egyes részein jelentős nádas szegély is található. Az 1990-es évek elején a több éven át tartó száraz időszak miatt nem volt benne víz. A tavat napjainkban halastóként hasznosítja a Szabolcs Halászati Kft., évente lehalászás zajlik. Ilyenkor a tó vizét nem egyszerűen leengedik, hanem átszivattyúzzák vagy átzsilipelik a másik tározórészbe. A halászat a tó keleti oldalán kisebb ivadéknevelő tavakat épített ki.

Fészkelési szempontból a déli tóegység nádasai a legfontosabbak. A tó dél-nyugati részén több gémfélének is fészkelési lehetőséget biztosító nádas alakult ki. Itt vörös gém, nagy kócsag és üstökösgém fészkel laza telepben, bizonyos években kanalasgém is költ ezen a telepen.

A tó a régióban jelentős vonulóhely. Az időjárási viszonyoknak és a vonulási időben való lecsapolásnak megfelelően alakul a vonuló madarak mennyisége a területen. A tóegységek különböző jellegükből fakadóan eltérő fajcsoportú madaraknak biztosítanak jó táplálkozási lehetőséget. Az északi tóegység elsősorban a bukórécéknek, vöcsköknek és búvároknak biztosít jó táplálkozási lehetőséget. A déli tóegység sekélyebb vizén elsősorban úszórécék, gémfélék, sirályok és szerkők táplálkoznak. Míg az ivadéknevelő tavak –ha a tavaszi és őszi vonuláskor lecsapolt állapotban vannak – terített asztalt kínálnak a parti madaraknak. A tó a ragadozómadarak szempontjából is fontos vonulóhely (táplálkozóhely), rendszeresen jelenik meg a tavaszi és őszi vonulási időben például a halászsas, valamint a közelben fészkelő rétisasok is itt szerzik zsákmányaik nagy részét.

Az északi tóegység keleti szegélyén nemes nyáras erdő húzódik, amely – bár mesterséges, nem őshonos fajú állomány – változatos, gazdag cserjeszintje miatt (galagonya, kökény, csipkebogyó, stb) számos madár (harkályok, cinegék, rigók, pintyfélék, stb.) számára nyújt fészkelőhelyet, vonulási és telelési időszakban pedig táplálékot.

Az E-misszió Egyesület hagyományosan minden évben madárgyűrűző tábort rendez a Szelkó-tó mellett az őszi vonulási időszakban, amikor a szélesebb közönség is közelről megismerkedhet a terület madárvilágával. A sokéves gyűrűzési adatok alapján szerencsére kiderült, hogy a közeli autópálya megépítése dacára a terület továbbra is jelentős madárélőhely maradt.

Kiemelt támogató:


Honlapunk a Földművelésügyi Minisztérium Zöld Forrás programja támogatásával valósult meg.

 

 

Látogatók száma:

36890

 Partnerek