Nagy-Vadas

A Nagy-Vadas a 2013-as márciusi télben – Nagy Tibor felvétele

Nagy-Vadas

A bokortanyás térség egykor bővelkedett kisebb-nagyobb szikes tavakban; de az eredetihez közel álló állapotban csupán a Nagy-Vadas maradt fenn. Az Alföld speciális éghajlati, vízrajzi és talajtani viszonyainak köszönhetjük a szikes tavak kialakulását. Európa tőlünk nyugatra eső tájain ismeretlen jelenség, hogy a felszín alatti vizeknek a csapadék kilúgozó hatását meghaladó párolgása miatt a talajban természetes módon igen erős sófelhalmozódás – szikesedés – megy végbe. A különleges talajviszonyokhoz nehéz alkalmazkodni, nem csoda, hogy itt rendkívül gazdag, egyedülálló élővilág jött létre. A pannon szikeseket ezért az Unió a kiemelt jelentőségű megőrzendő értékek között tartja számon.

A Nyírség nyugati felének egyes buckaközi mélyedéseiben is sekély, könnyen kiszáradó, erősen sós vízű tavacskák alakultak ki. Általában ezek északi része erősebben szikes, és dél felé haladva a sótartalom csökken, ezért a tómedrek legdélibb szegélyén már fás növényzet (törékeny fűz, fehér és szürke nyár, rekettyefűz) is megél.

A természetes szikes tavak paradicsomi állapotokat teremtenek az itt fészkelő és egyes vonuló madárfajoknak, medrükben és partjukon különleges sótűrő növényvilág díszlik, vizük speciális planktonikus élőlényeknek nyújt otthont. A szikesek madárvilága különösen és méltán nevezetes: A nádasok rejtekében a nagyobb termetű gémek (pl. vörös gém, törpegém, bölömbika), récék éppúgy megtalálják költőhelyeiket, mint kisebb nádi énekesmadarak (pl. nádirigó, nádi srámány, nádiposzáták, barkóscinege). A tocsogós laposok, sekély szikes tavak ideális táplálkozóhelyet jelentenek, különösen vonuláskor parti madarak sokasága (pl. gólyatöcs, gulipán, piroslábú cankó) számára. A tavat övező sziki réteken és legelőkön a talajon költő madarak találnak otthonra. A tómeder déli részén megjelenő fás növényzetnek köszönhetően az odúlakó és fán fészkelő fajok is megjelennek. A ragadozók közül barna rétihéja, egerészölyv a legjellemzőbbek, de vörös vércse, kabasólyom, kék vércse is megjelenik. Rendszeresen előfordul a területen a vidra, a parti rövid füvű legelőkön pedig legnagyobb (nem utolsósorban védett) pókfajunk: a szongáriai cselőpók vadászik.

Védett növényfajain közül a szikes réteken a pompás kosbor kis állománya található meg, a gyepek nádas-sásos szegélyén pedig a kisfészkű aszat jellemző helyenként. A sziki specialista növények közül a sziki őszirózsa, a leglátványosabb, de a botanikusok számára nagyobb különlegességet jelent a kiszáradt tómederben megjelenő sziksófű és magyar palka.

Sajnálatos módon a vízrendezések, lecsapolások, szennyezés, és intenzív halastóvá alakítás a nyírségi szikes tavak többségét tönkretette. Ezzel szemben a Nagy-Vadas (amelynek északi, kisebb része, a „Kis-Vadas” Nyíregyházához, déli, nagyobb része Újfehértóhoz tartozik) hazánk egyik legérintetlenebb állapotában megmaradt és legszebb szikes élőhelye.

A szikes tavak, így a Nagy-Vadas egyetlen év leforgása alatt a legszélsőségesebb állapotokon megy keresztül. Tavasszal tengernyi víz állhat benne, nyáron hatalmasra nő a nádas, míg őszre szinte a teljes meder kiszárad, és kivirágzik a fehér színű sziksó. Csapadékos években egész évben állhat a víz, aszályos esztendőben már nyár elejére szárazzá válhat a terület.

A Nagy-Vadas egésze védett természeti terület, és egyúttal az Európai Unió Natura 2000 hálózatának része. A tó élővilága – elsősorban a madarak – rendkívül érzékenyek a zavarásra. A terület csodáit lehetőleg a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósággal való előzetes egyeztetés után, természetvédelmi szakember vezetésével fedezzük fel.

Kiemelt támogató:


Honlapunk a Földművelésügyi Minisztérium Zöld Forrás programja támogatásával valósult meg.

 

 

Látogatók száma:

41960

 Partnerek