Buglyos szegfű


Buglyos szegfű az Oláh-réten – Nagy Tibor felvétele

Buglyos szegfű (Dianthus superbus)

Kevéssé köztudott, hogy hazánkban mintegy tucatnyi őshonos szegfűféle fordul elő vadon, melyek szépségükben gyakran simán versenyre kelhetnek a kerti dísznövényként ültetett fajtákkal. Közülük mind szín-, mind törékeny formavilágát tekintve a buglyos szegfű az egyik legelragadóbb (Nyugat-Európában egyes díszváltozatait is kinemesítették, és kertekbe ültetik).

Ez az évelő faj a nyár második felétől kora őszig hozza villás elágazású hajtásait, melyek végén ülnek a rojtos-sallangos szirmú, fehértől rózsaszínig terjedő árnyalatban pompázó illatos virágok. Mikor nem virágzik, a 30-60 centisre növő, szikár, keresztben átellenes szálas-lándzsás leveleket viselő növény alig tűnik fel a fűszálak között.

Élőhelyéül a kevésbé nedves, de tőzeges talajú láprétek, olykor lápi magaskórósok, láperdők és cserjések szegélyei szolgálnak. Hazánkban a Dunántúl egyes részein, a Duna-Tisza-közén, és a Nyírségben jellemző a megfelelő termőhelyeken, de élőhelyeinek megsemmisülése, kiszáradása miatt mindenütt visszaszorulóban van. A bokortanyás térségben egyedül az Oláh-rét Természetvédelmi Területen ismeretes az előfordulása; itt is mindössze 100 tő körüli a virágzó tövek száma, ráadásul mindezek egy alig pár hektáros területre korlátozódnak. Élőhelyein fontos az évi egyszeri, júniusnál nem később elvégzett kaszálás (ha később kaszálnak, akkor teljesen elmaradhat a virágzás), esetleg kíméletes legeltetés fenntartása, és a vízellátás biztosítása.

A buglyos szegfű a többi lápréten élő növényfajhoz hasonlóan visszaszorulóban van, a klíma szárazodása, a beszántások, lecsapolások, az intenzív gyepgazdálkodás miatt. Veszélyeztetett, hazánkban védett faj. A bokortanyás térségben élő egyetlen állomány azért is fontos, mert a Nyírségben ez az ismert legnyugatibb előfordulása.

Vadvirágok

Kiemelt támogató:


Honlapunk a Földművelésügyi Minisztérium Zöld Forrás programja támogatásával valósult meg.

 

 

Látogatók száma:

34700

 Partnerek