Bárányparéj


Bárányparéj közelről - Szigetvári Csaba felvétele

Bárányparéj (Camphorosma annua)

Szikes élőhelyeinken az alapkőzet, talaj sótartalma, a belvíz és a felszínen összefolyó csapadékvíz és a tájhasználat változatossága nagyon sokféle termőhelytípust kialakít. Ezek közül egyik leglátványosabb a vakszik, ahol a sófelhalmozódás (nem csupán nárium-klorid, hanem egyéb ásványi sók is) közvetlenül a talajfelszínen a legmagasabb mértékű. Az ilyen, a kivált szódától és szulfátoktól vakítóan fehérlő talajon a körülményeket nagyon kevés élőlény bírja; e kevesek közé tartozik a bárányparéj.

A bárányparéj termőhelyein tavasszal vagy akár még a nyár elején is felszíni vízborítás jellemző. Ez az egyéves növény ezután gyorsan fejlődésnek indul, és létrehozza jellegzetes, a talajon többnyire elheverő szárú csomóit. Vöröses szára, hamvaskék, pozsgás levelei dekoratív növénnyé teszik, míg a nyár második felétől ősz közepéig fejlődő, igen leegyszerűsödött virágai szinte észrevehetetlenek.

A bárányparéj az Alföld szikesein jellemző, elterjedt növény. Nem csupán a vaksziken fordul elő, de a különböző szikes gyepek fűcsomói közöttt a csapadékvíz csorgása és a legelő jószág taposása, vagy éppen keréknyomok által kivájt kis erekben, mélyedésekben is, ahol lokálisan nagy a sófelhalmozódás. A bokortanyás térség szikes gyepjeiben is sokfelé találkozhatunk vele.

Vadvirágok

Kiemelt támogató:


Honlapunk a Földművelésügyi Minisztérium Zöld Forrás programja támogatásával valósult meg.

 

 

Látogatók száma:

29552

 Partnerek