Gyepűrózsa

A gyepűrózsa termései az ősszel érő csipkebogyók – Tóth Pál felvétele

Gyepűrózsa (Rosa canina)

A vadrózsa vagy csipkebogyó elnevezés számos rokon faj gyűjtőneve. Közülük hazánkban, és a bokortanyák térségében is a gyepűrózsa fajkörbe tartozó növény közönséges (azért fajkörről beszélünk, mert a rózsafélék természetes hibridizációja miatt nagyon sok hasonló, úgynevezett „kisfaj” létezik).

A gyepűrózsát aligha kell bemutatni. Pár méter magasra megnövő, sokágú, felálló vagy ívesen kihajló szárú, horgosan görbült tüskékkel borított bokra mindenki számára ismerős lehet. A rózsaszín különböző árnyalataiban játszó (esetleg fehér) virágai május végén, júniusban, a narancssárgából mélypirossá érő csipkebogyók pedig nyár végétől egészen a következő tavaszig ékesítik. Érdemes tudni, hogy a csipkebogyó valójában áltermés: a piros „terméshús” a virágot tartó vacokból alakul ki, a valódi termések a csipkebogyó kelyhébe zárt búzaszemhez hasonló nagyságú kemény „magvak”.

A gyepűrózsa a meleg, napfényben gazdag helyeket kedveli, egyébként a termőhely szempontjából nem válogatós. A ritkás erdőket, irtásokat, felhagyott legelőket, parlagokat gyorsan benépesíti, előkészítve a terepet a később felnövekvő erdőnek: laza lombozatával árnyal, szélvédelmet nyújt, terjedelmes gyökérzetével megakadályozza a talaj eróziós pusztulását, a jövendő fákat a legeléstől tüskés ágaival védi. A terméseket szívesen fogyasztó madaraknak ősszel és télen is táplálékot nyújt, bőséges virágpora pedig a különböző rovarokat (főként a virágbogarakat) vonzza (nektárt viszont nem termel). A vadrózsához kötődő hihetetlenül gazdag életközösségből még érdemes kiemelni a rózsa-gubacsdarazsat (Rhodites rosae), amely az oly jellemző sallangos-gubancos gubacsokat hozza létre.

A csipkebogyó az ember számára is évezredek óta fontos táplálék és téli vitaminforrás. Elterjedési területén mindenütt fogyasztják nyersen és feldolgozva a vadrózsa termését. Lekvár, szörp, ecet, mártás, befőtt készül a csipkehúsból. A kiemelkedően magas C-vitamin tartalom mellett karotin, antocianinok, esszenciális zsírsavak, ásványi anyagok és egyéb vitaminok (B, K, P, a magokban E) számottevő jelenléte is kedvező élettani hatású. Gyógynövényként elsősorban a megaszalt csipkebogyót, vagy a magoktól, szőröktől megtisztított szárított csipkehúst használjuk.

A bokortanyák vidékén a gyepűrózsa ugyan a viszonylag gyakori cserjék közé tartozik, mégsem mondható, hogy mindenfelé sok lenne belőle. Főleg a réteket, legelőket kísérő cserjésekben, fasorokban, erdőszéleken találkozhatunk vele, a természetes növényzetet nélkülöző szántós tájrészletekben viszont ritka. Főleg utóbbi helyeken nagyobb kíméletet érdemelne.

Kiemelt támogató:


Honlapunk a Földművelésügyi Minisztérium Zöld Forrás programja támogatásával valósult meg.

 

 

Látogatók száma:

34535

 Partnerek