Erdőszerűségek

Facsoportok, fasorok és hagyásfák szántós kultúrtájban Salamonbokornál – Szigetvári Csaba felvétele

Erdőszerűségek

Lényegében kijelenthetjük: a bokortanyás térségben ma nincsenek természetes, vagy természeteshez közeli állapotú erdők. A táj eredeti erdős élőhelyeit az emberi tevékenység eltüntette, legfeljebb kisebb facsoportok maradhattak fenn. A XVIII. század végén készült térképek (az ún. I. Katonai Felmérés) egyértelműen a táj erdőtlen, sőt: fátlan jellegét bizonyítják. A térség nyugati fele mai tudásunk szerint már a történelem előtti időkben is erdőkben szegény vidék volt, míg keleti részén az ember megtelepedése előtt jelentősebb kiterjedésű tölgyeserdők lehettek.

A fásítások nagyjából a tanyabokrok kialakulásával indultak meg, elsőként a tanyacsoportok környékén, majd a földutak mentén. Széltől. homokveréstől, tűző naptól védtek, de persze a faanyagot is használták. Az igazán számottevő kiterjedésű erdők viszont csak a XX. században jelentek meg, és ma sincsen sok belőlük (pl. Rozsrét, Nyírtelek, Vadastanya, Istvánbokor-Polyákbokor-Gerhátbokor környéke). Mind a fasorok, mind a telepített erdők szinte kizárólag hazánkban nem őshonos fafajokból állnak (elsősorban akác, nemesnyarak).

Természetes kialakulású fás növényzetet a vízállásos helyeken vagy kisebb-nagyobb árkok, csatornák mentén találunk. Az őshonos füzek (törékeny- és fehér fűz) és nyárfák (fehér és szürke nyár) különösebb emberi beavatkozás nélkül is megtelepszenek és akár erdőcskévé is fejlődnek a nedves területeken, de telepítve is előfordulnak.

A természetes eredetű fás élőhelyek élővilága rendszerint gazdagabb, mint a telepítetteké, de sok egyéb tényezővel is számolni kell. Az egyik legfontosabb, hogy az intenzívebb erdőművelés (rövid vágásforduló, szabályos hálózatba ültetett fák, cserjeszint eltávolítása, rendszeres sorközápolás, stb.) nem teszi lehetővé a változatos állatvilág megtelepedését. Ellenben ahol idősebb, esetleg odvas fák, is jelen vannak, és cserjés-bokros szint is kialakul, nagyon fontos menedékei az élővilágnak.

Az erdők és fásítások a bokortanyás térségben ma tehát a táj fontos elemei, és számos védett faj megmaradását segítik elő. Odúlakó madaraink a cinegéktől a harkályfélékig feltétlenül fás növényzetet igényelnek, és ragadozó madaraink jelentős részei is fasorokban, erdőkben költ. A bokros szegélyek is alapvető fészkelő- és búvóhelyek, enélkül se fülemüleszót, se rigófüttyöt nem hallanánk. Emlőseink közül is több, ma jellemző faj (pl. őz, nyúl, róka, borz) is igényli a fás-erdős területeket, a denevérek pedig az idős, odvas fákat.

A bokortanyás térség erdői és fasorai tehát a természeti gazdagság oldaláról is megérdemlik az odafigyelést. Az utóbbi időben sajnos kedvezőtlen tendenciák is megjelentek: egyre gyakoribb a nem erdő művelési ágban levő fasorok, facsoportok pótlás nélküli kivágása, aminek idős fák is áldozatául esnek. Az erdőkben sajnálatos módon egyre gyakoribb a falopás. Az útszéli fasorokban, erdőszéleken jellemző az illegális hulladékelhelyezés, sokszor veszélyes, mérgező anyagoké is. Láthatunk azért szerencsére jó példákat is: újabb fasorok telepítését, illetve őshonos fafajokkal történő erdősítést is.

Kiemelt támogató:


Honlapunk a Földművelésügyi Minisztérium Zöld Forrás programja támogatásával valósult meg.

 

 

Látogatók száma:

46386

 Partnerek