Lápok és mocsarak

Bőséges tavaszi vízállás lápi élőhelyen Bálintbokornál – Szigetvári Csaba felvétele

Lápok és mocsarak

A vizes élőhelyeknek ez a két csoportja szintén fontos eleme a bokortanyák természeti környezetének. A lápok érzékenyebb természeti képződmények: olyan helyeken alakulnak ki, ahol a tartós, az év nagy részén át tartó vízborítás, vagy legalábbis átnedvesedett talaj lehetővé teszi az elhalt növényi részekből a tőzeg kialakulását. A tőzeg kialakulása lassú folyamat, feltétele, hogy hosszú éveken keresztül folyamatosan gyarapodva felhalmozódjanak az oxigéntől elzárt vizes környezetben a növények elhalt szövetei. A kialakult tőzeges talajon speciális, vidékünkön többnyire zsombékos-sásos megjelenésű rekettyefüzekkel tarkított növényvilág találja meg élőhelyét, ritka, védendő fajokkal, és a tartós vizes környezet sok állatfajnak is fontos élettér. Mocsarak ellenben, szinte bárhol egy-két éven belül kialakulhatnak, ha tartósabban megáll a víz, ráadásul az időszakos kiszáradást is jól bírják. A rendszerint  nád, a gyékény, káka- és sásfélék alkotta mocsári környezet is számos ritka faj búvó- és szaporodóhelye.

Lápi típusú élőhelyek a bokortanyás térségben számottevő kiterjedésben már csak Rozsrét, Bálintbokor, Mandabokor, Jakusbokor, Császárszállás, Butyka környékén lelhetők fel, többnyire mocsárrétekkel körülvéve. Mocsarak viszont lényegesen több helyen láthatók, elsősorban a bokortanyás térség keleti felén. A IX. főfolyás völgyétől nyugatra viszont már alig találunk vizes élőhelyet, viszont „belvizes” években a szántóföldek vízállásos mélyedéseiben kirajzolódik az egykori mocsarak helye.

A lápi élőhelyeken, vagy a hajdani lápok helyén található mocsárréteken találjuk ma a bokortanyás térség ismert védett növényfajainak többségét, köztük több orchideafajt is. Az állatvilág ritkaságai közül a lápi zsombékosokon fordul elő a ritka, fokozottan védett elevenszülő gyík, de további hüllő- és kétéltűfajok szempontjából is fontos ez az élőhely. A fűzfákkal-bokrokkal tarkított lápi környezet több gémfélénk számára is fontos fészkelőhely. A mocsarak elsősorban a kétéltűek, valamint sok madárfaj számára jelentik az utolsó menedéket a kultúrtájban.

A XIX. században még jelentős kiterjedésű lápok visszaszorulását a belvízelvezető rendszer kiépítése okozta. Jobb esetben üde rétekké alakultak, de gyakran felszántották, vagy erdősítették őket – a gyenge minőségű tőzeges talaj miatt csak csekély eredménnyel. Jelenleg is folyik a lápok kiszáradása a klíma kedvezőtlen megváltozása, és a nagy vízigényű nemesnyár-telepítések terjedése miatt. Emellett a szándékos felgyújtás, a környező szántók felől érkező, műtrágyázásból eredő tápanyagterhelés okoz problémát a lápok és mocsarak számára. Jelen jogszabályaink szerint hazánkban minden láp védett természeti területnek minősül, de hosszú távú fenntartásuk csak a vízgazdálkodási szemléletünk megváltozásával lehetséges.

Kiemelt támogató:


Honlapunk a Földművelésügyi Minisztérium Zöld Forrás programja támogatásával valósult meg.

 

 

Látogatók száma:

181230

 Partnerek